Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

JUHÁSZ PÉTER: Nagy László és a bolgár népdal

dennapi élet tárgyai közül választott kölesszemekkel cserélhesse fel. Most pedig ezt a két sort: Sziten dazsd vali kato margarit i szjakas rezredjava mraka. (»Aprószemű eső hull, mint a gyöngyszem, és mintha felhígítaná a homályt.«) így fordította: Most margarétás záporok vüágítják a vak világot... 5 Képzettársítása itt már sokkal szabadabb, képalkotása merészebb. A kép szokatlan, meghökkentő: margarétás záporok. Már nem két különböző, de egymással bizonyos pontban érintkező fogalmat állít egymás mellé, mint a bolgár nép névtelen énekese (apró szemű eső - gyöngyszem), a két összehasonlított elem közt nála végtelenné növekszik a távolság. S már nem azt mondja, hogy az eső olyan mint, hanem ez vagy az (margarétás zápor), tehát nála már nem hasonlatról van szó, hanem azonosításról, metaforáról. Hasonlatából kimaradt a mint, tömörebb lett. A kötőszavak kidobása, s két távoli valóságelem társítása Nagy László költészetének egyik fő vonása. Ez a szabad „fordítás" többet ad, mint a hívebb tolmácsolás, de fordításnak ugyanúgy nem nevezhető, mint a Dilmano, Dilbero kezdetű bolgár népdal magyar szövegének átköltése: Dilmana, kedves, / mondd, hogyan ültetik a paprikát. / Hogy virágozzon, teremjen, / szedd, szedd, szedd, amikor csak akarod. / Dugj le, ültesd el, / így kell ültetni, ültetni a paprikát. / Hogy virágozzon, teremjen, / szedd, szedd, szedd, amikor csak akarod.

1 Nagy Lászlónál: O, szállj le ide sólyom, ó, szállj le ide sólyom, csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom, csak szállj le, szállj le, szállj le, ha mondom. Te sólyom, aranyesőn!, te sólyom aranycsőní, te sárga, sárga, sárarany körmű, te sárga, sárga, sárarany körmű. •