Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

GÖRÖMBEI ANDRÁS: Nagy László organikus költői világa

vegemlék motívumát személyes létélmény kifejezésre hasznosítja, a mítoszt személyes passióként éli át. Az Adjon az Isten archaikus ritmusemlékeket felidéző, köszöntő, bőséget kívánó, adománykérő versek hangulatát hozza. Az ördög hárfái az igézés szép példája. Mindezeknek a végleges, 1957-es megformálásában már a Bartók-hatás, a bolgár- és magyar folklór elmélyült tanulmányozása is szerepet kaphatott, de ez a sokféleség a korai füzetekben a közvetlen gyermekkori folklórélmény és a népi líra ösztönzése révén már megjelent. A sematizmus időszaka ezt a sokszínűséget szüntette meg. A dal és az életkép műfaját pedig a maga érdekei alá szorította. 1952- 53 táján a csalódásélmény műfaji konzekvenciái is hirtelen szembetűnővé válnak. Az egynemű dalforma helyén a rapszódiák jelennek meg. A himnikus és ódai szárnyalású művek egyirányúsága törést szenved, belső ellenpontokat, belső vitát, vívódást is magába olvaszt. Az emelkedettséghez zaklatottság, szertelenség, töredékesség társul. A rapszódia zaklatott hangulatú, csapongó gondolatmenetű, szaggatott formájú lírai költemény, amelyben a szerkezet lazább formáját valamilyen mélyebb szenvedély indokolja, valamilyen mélyebb belső élmény teszi látszólag szeszélyessé, kiegyensúlyozatlanná a művet. A tétovaság, költői elbizonytalanodás Nagy László lírájában egy igazabb kötészet megteremtéséért való küzdelem szerves része ekkor. Ez az igény motiválja az allegorikus számvetések megjelentését. A mese műfaját az ötvenes évek elején Juhász Ferenc költészete újította meg. A mese a szimbolikus költészet klasszikus formája. A líra és epika határán álló verses mese elbeszélő költemény. Példázatszerű parabolamese. A Csodamalac Nagy László csalódásélményének allegorikus kifejezése. A későbbi jellegzetes Nagy László-i műforma, a hosszú-ének nyitányának bizonyuló Gyöngyszoknya is allegorikus foganású mű, de ennek karaktere már nem mesei, hanem drámai. Kimutathatóan belső fejleményű műforma ez Nagy László pályáján, jóllehet ösztönzői között Weörest, Juhászt, Adyt, Vörösmartyt, Whitmant, Apollinairet, Majakovszkijt is említhetjük. A Bolgár tánc a folklór ösztönzés új, mélyebb, tartalmasabb szintjét valósítja meg. 1953- 54 táján a felerősödő József Attila-ösztönzés is az önkeresés egyik mutatója. A poétikai fordulatban is nagy segítségére volt Nagy Lászlónak a József Attila-i példa: „az értelem és a látomás összjátéka, mely József Attila verseiből áradt feléje, felszabadította képzeletét".

19 Nagy László tájképei ekkor telítődnek közérzeti elemekkel, ekkor formálódik ki állandó jelképeinek rendszere: a tél, jég, fagy, köd, dér éj, zúzmara szinte minden versében a lélek állapotának, a világ társadalmi helyzetének kifejezésére szerveződik rendbe. A Játék karácsonykor a dalforma sűrítésének korai példája, az összetett, többdinemziós dal József Attila-i típusának Nagy László-i egyénítése. Mitologikus és történelmi allúzió, tragikum és játék szintetikus együtt-éreztetése. A körülmények ellenében is erőtudatot, boldogságvágyat kifejező Nagy László-i dal ez. Előremutat a Romantika nyolc versben és a későbbi, a Himnusz minden időben kötet