Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

GÖRÖMBEI ANDRÁS: Nagy László organikus költői világa

kőzet sivár moréna" uralma idején csak emlék lehet az egykori természetes lét. A költő rémálmában fenyveserdőről fújkálja a „közönyös cementport", s reménye is „gyanúsan szürkül". Nagy László igen komolyan szembenézett a bioszféra pusztulásával és pusztításának egyre fenyegetőbb tényeivel (Medvezsoltár, A zöld sátor elégiája, Éljenek a jak!). Magatartása, ítélete ezzel szemben is mindvégig egyértelmű: „De a halálraítéltek fenségével ébren és álmomban is fölkiáltok: Éljenek a fák!" VI. Ugyanez az eltökéltség jellemzi költészetének a szellemi értékeket közvetlenül megnevező, tanúsító vonulatát. Újabb irodalmunkban talán Nagy László írta a legtöbb úgynevezett portréverset. Az ő esetében ez a szellemi közösséget teremtő, vállaló és kivalló verstípus nem a művészi invenció hiányának a jele, hanem éppen annak a művészi erőnek a bizonyítéka, mely különféle produktív impulzusokat tud szervesen felhasználni, a műalkotás szempontjából pedig a sokrétűség, a differenciáltság és a gazdagság ismertetőjegyévé tenni.

15 Nagy László ezekben a portréversekben úgy tár elénk sokszínű értékvilágot, hogy a kiküzdött maradandó értéket, minőséget mindig az adott történelmi korral való szembesítésben, koranalízisben mutatja meg - a helyzet negatív meghatározottságaiból magukat kiszabadító, e helyzet fölé emelkedő minőségek ösztönző védelmében. Tüzetesebb elemzéssel kimutatható, hogy egy-egy verse milyen gazdag ismeretanyagra, milyen gazdag szellemi tájékozódásra, milyen mély beleélésre, átérzésre épül, de az is, hogy intuitív okossága milyen szuverénül állítja személyes mondandójának szerkezetébe a megszólított, megidézett személy életét, művét. Nagy László Krónika-töredék címen megjelent naplója ebben a vonatkozásban is kincsesbánya a kutatók számára.

16 A portréversek érzékeltetik leginkább közvetlenül, hogy Nagy László költői világképének milyen erős az intellektuális és kulturális rétege is. Az organikus kultúrákra nemcsak az jellemző, hogy a hatalmas rend képzetét keltik, hanem az is, hogy bennük minden adottságnak, minden jellegnek megvan a helye, funkciója, kibontakozási lehetősége. Az ellentétes jellegű értékek nem ellentmondanak egymásnak, hanem kiegészítik egymást. Nagy László szigorú etikai értékrendű költői világképében lenyűgöző az a szemléleti nyitottság, melyben a legkülönfélébb értékek - látszólag akár ellentétesek is - kiegészítik egymást. Sohasem okoz ez zavart, mert mindig világosan kirajzolt korviszonyokban, léthelyzetekben mutatja meg az értékeket, A bemutatásból egyértelmű azok mai érvényessége, példaértéke is Nagy László számára. Éppen a rendkívül sokféle értéknek a befogadása, asszimilálása mutatja Nagy László költői világképének a tágasságát a kulturális és intellektuális vonatkozásban is. Értelmezi elődeit, olykor vitázik is velük, de romolhatatlan értéküket igazolja. Utolsó pályaszakaszában egyre gyakrabban vitázik értük, mert a reménytelenné vált léthelyzetben is rendületlenül hisz az általuk képviselt magatartás értelmében vagy legalábbis szükségességében. Különösen felerősödik és elmélyül ekkor Adyhoz való viszonya. Az annyit hangoztatott öncélú és önelvű irodalom eszményével