Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

BORI IMRE: Jegyzetek Nagy László költészetéről

Fölszántott égi parlagok sürgetik halálomat égen és földön az ítélet betűit vetik elém hideg a törvény ablaka, hiába leheli tüdőm én, a kínok királya kivigyorgom félelmetek olyan esztelen vízió lettem, nem hittem volna soha siralomházi próféta vagyok ne féljetek, rámköpni szabad. (Búcsúzik a lovacska) Ha sírni tudnék, a rettenetes tengerhez mennék, de könnyeim kora lejárt, vége a lírai fényűzésnek (A Zöld Angyal) szenvedni nagyon tudok - a sors az idillt megölte, de az iszonyat vizein, s a borotvák élein is átvisz a forró szél, mert magának rég kijelölt. (A forró szél imádata) békesség vagyunk, az újrateremtés indulata, a képzelet kivirágzása kánoni kopárság ellen, herétlenek ellen, mert ingereink hérosziak (Menyegző) E négy, úgynevezett hosszú ének, íme, a maga téma- és indulatvilágán belül lényegében ugyanazt az egy kérdést veti fel: a „tündérkedés" ugyan lehetetlenné vált, ám az iránta érzett nosztalgia hatalmas erejű, versre ihlető, bátorító - valamiféle költői reményelvként, abban a hitben talán, hogy a tragikus jelen csak epizód. Epizód, amolyan érzelmi-költői Purgatórium, amelyből égbe és pokolba egyaránt kilátás nyílik. És Nagy László kész volt égbe és pokolba nézni. Ám ha e versek sok részletét allegorikus színezetűnek tartjuk, akkor arra is gondolnunk kell, hogy a költő mítoszteremtése még nem teljes értékű! Más: Van két olyan verse Nagy Lászlónak, amelyet idézni s emlegetni szoktak. Ilyen módon ezek a versek mintegy odaforrtak Nagy László költői mivoltához, s ma már talán a közhellyé válás határa felé vannak közeledőben. Az egyik a Ki viszi át a Szerelmet, a másik a Versben bujdosó című. A Nagy Lászlóról írók idézni szokták az elsővel kapcsolatban a költő információját: „Ki viszi át a Szerelmet című versemet először 1954-ben próbáltam megírni, nem sikerült. Csak később, talán három év múlva volt olyan, hogy versnek nevezhettem. De később ezen is javítottam." Filológiai adat pedig az, hogy 1964-ben tette közzé végleges formájában, összegyűjtött verseinek 1975-ös kiadásában pedig az