Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

GÖRÖMBEI ANDRÁS: Nagy László organikus költői világa

nyitott költői világképét. Világképének lenyűgöző belső rendje van, pedig szinte beláthatatlan gazdaságságú valóságrétegeket sűrít. Azért teremti hatalmas feszültségű, ellentételekből építkező, mindig ítéletet, tapasztalatot összegző erős metaforáit, látomásos költői képvilágát és látomásos karakterű versstruktúráit, hogy „kemény metaforákkal" menjen „az álság falai ellen". Nem részletezi a képek kialakulásának belső és titkokkal teljes folyamatait, a végeredményt, a különféle jelentésmezők nagy ívű társítását, a különbözőségekben a leleplező hasonlóságok evidenciaszerű megmutatását vetíti elénk. Metaforikuslátomásos költői képei nagy szellemi és erkölcsi energiákat hordoznak, nagyarányú gondolati és érzelmi sűrítmények. Az utóbbi időben divattá vált a metaforikus költői kifejezésmód elmarasztalása is. Kétségtelen, hogy az avatatlanok, az epigonok rengeteg lapos metaforázása, olcsó folklorizálása jogos bírálat tárgya lehet, mert szellemi teremtőmunka helyett a népköltészet illetéktelen fosztogatásának és lejáratásának terepévé tette a metaforát. De lejáratni bármit lehet. Az viszont nem lehet kétséges, hogy a metafora a költői ítélőerő egyik legfontosabb kifejeződési lehetősége ma is.

9 Benne az egyedi és az egyetemes találkozásának csodája világteremtő és világot megítélő érvényű.

10 Más helyen tüzetes elemzésekkel próbáltam bizonyítani, hogy Nagy László egy-egy „erős" metaforájába milyen soktérű szemléleti elemek és ítéletek sűrűsödnek.

11 Világképének horizontja, vizsgálódási terepe és mértéke a mindenség. De létezésélményének gazdagsága, világképelemeinek bősége úgy illeszkedik a mindenség vonatkozásrendjébe, hogy sohasem adja föl a közvetlen, személyes tapasztalaton alapuló érzékletességét, lenyűgöző távlatainak tapintható evilágiságát. Legfelsőbb régióiban is hatalmas a referenciális értéke, a valóságvonatkozása. S éppígy valóságosak azok az értékek és eszmények is, amelyek tragikus kiszolgáltatottsága, társadalmi eltékozlása vagy veszélyeztetettsége ellen oly elszántan és kitartóan küzd a remény ellehetetlenülése idején is. Érzékelhetően valóságosak azok a negatív jelenségek is, amelyeket belső etikai igényből, morális felháborodottsággal, megsemmisítő indulattal nevez meg. Művészete a szó tiszta értelmében organikus, az élő szervezetek rendezettségére emlékeztetően összefüggő, motívumai egymásból fejlenek és egymást erősítik. Hibátlan rendje, korunkról mondott ítéletes szava s elénk állított fenséges eszményrendszere, mélysége és világossága a költői személyiség belső hajlamait felszabadító közösségi tapasztalatokból, organikus kultúrákból táplálkozik: előbb a paraszti világképből és a népi kultúrából, a mítoszból, gazdag természetélményből, majd a mind mélyebben megélt történelemből és művelt kultúrából. ///. A népi kultúrának és a modernségnek tág horizontú szintézisét teremtette meg egyetemes érvényű életművében. A bartóki modellt kötészetünkben ő valósította meg legteljesebben. A népi kultúra eleven áramkörébe kapcsolódott, modernségét szintetikus nagy művészek is ösztönözték. A gyermek- és ifjúkorában bensőségesen