Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

VASY GÉZA: Az értékeket teremtő-megőrző lírai-mítoszi hős önarcképei

AZ ÉRTÉKEKET TEREMTŐ-MEGŐRZŐ LÍRAI-MÍTOSZI HŐS ÖNARCKÉPEI Nagy László életművében több jelentéskörben értelmezhető az ars poetica fogalma, annál is inkább, mivel életútjának egyik központi kérdése a költő-lét, s annak társadalmias kapcsolatrendszere. E helyen azonban csak az érett költő legfontosabb, összefoglaló jellegű vallomásairól lesz szó, azokról, amelyeket vagy már ő maga is kiemelt, vagy már a kortárs befogadók lényegeinek tartottak. A három művet sok szálon, erős rokonság köti egymáshoz. Megmutatják azt is, ami állandó ebben a költészetben 1953-tól, s azt is, ami módosul. Ugyanakkor az érett pályaszakasz három reprezentatív kötetének embléma-, mottóversei is. A Ki viszi át a Szerelmet, a Versben bujdosó és a Verseim verse című művek ezek. Közülük az első 1964 júliusában jelent meg a Kortársban, majd a következő évben a Himnusz minden időben című kötetben, de ezeken a helyeken még nem kapott kiemelést. A kötetnek - érthetően - a címadó vers a kiemelt műve, de az első, a Vérugató tündér ciklusban is csak a későbbi válogatott, gyűjteményes könyvekben válik ciklusnyitóvá a Ki viszi át a Szerelmet, mintegy visszaigazolva e mű fogadtatását, azt a vélekedést, amelyet legtisztábban Kiss Ferenc fejezett ki, amikor tanulmányának címévé tette az egész Nagy László-líra jellemzéséül a „káromkodásból katedrálist" kifejezést. A Versben bujdosó viszont már kötet címadójává vált 1973-ban, sőt cikluscím is, s nyomatékos helyen, a kötetet záró Ég és föld című oratórikus mű előtt található. Ez a mű is jóval korábbi a kötetnél: az 1968 szeptemberi Kortársban olvasható, s ismeretes az is, hogy ekkor s e műért kapta a költő a sztrugai fesztivál aranykoszorúját. A Verseim versének tanulmányozható egy kézirata is, s a Naplóból is tudható, hogy 1976 december 21-22-én keletkezett Szigligeten. Az Új írás 1977. áprilisi számában jelent meg, a terjedelmes és reprezentatív költészetnapi összeállítás záró darabjaként, már itt is végig nagybetűvel szedve. Az időben távolodva egy lezárult pályától, nyilván másodlagosabbá válnak a pontos dátumok, megjelenések, itt azonban a filológiai pontosságnál is indokoltabb jelentőségük van, hiszen ez az ars poetica-hármas egymástól láthatóan arányos távolságban az egész érett pályaszakaszt átfogja. Az idézett vallomás tanúskodik a költői-szemléleti forradalom nehézségeiről, többlépcsős voltáról is. Innen jutott a költő addig a teljes körű szakmai biztonságig, mindenttudásig, amelyet a Napló bejegyzései több esetben is kifejeznek.