Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

GÖRÖMBEI ANDRÁS: Nagy László organikus költői világa

NAGY LÁSZLÓ ORGANIKUS KÖLTŐI VILÁGA Egy olyan korban, amelyikben az írók és irodalmárok jórésze azzal foglalkozik, hogy az irodalom jelentőségét, személyiség- és közösségformáló értelmét kétségbe vonja, az irodalom leértékelését és ónleértékelését rafinált eszközökkel végzi, vakmerőség, de égető szükség is a hetven esztendeje született, tizenhét éve halott Nagy László művészetével újra és újra számot vetni. Nagy László művészete ugyanis alapvetően szemben áll ezzel az általa is egyre erőteljesebben érzékelt, az utóbbi időben pedig szinte kizárólagosságra törő tendenciával. Nem megkésett, romantikus vátesz volt ő a huszadik század második felében, hanem egy olyan nagy formátumú, nagy felelősségtudattól vezérelt művész, aki az irodalmat nem megoldó, hanem „megítélő hatalom"-nak tekintette.

1 Meggyőződése volt, hogy az irodalom csak akkor tudja betölteni ezt a hivatását, ha érvényes, hiteles szava van a koráról. „A szó meggyalázása nem új lelemény, de látványosabb és fájóbb, mint valaha. Tanúi vagyunk hogyan használják a nyelvet maszlagolásra, hazugságra. Nem csoda, hogy sokan elfordulnak a sorskérdésektől, jó, ha játékba, fájó, ha szótlanságba."

2 így regisztrálta a helyzetet, de pontosan fogalmazta meg saját elszántságát is: „A szó igazi hőse akarok lenni. Ha reménytelen a Lehetetlen, elbukásunk is ünnepély... Ha van páratlan ítélet a költőről: az a verse. Mert megnyugtat e bizonyosság: hiszek a szóban. Kötelességem figyelni a szóra. Bánnom a szóval: odaadás és felelősség. Hiszem azt is, elvezet a pecsétek mögé, ahol éppen rám várnak a titkok. Vezet ahhoz, ami még nem létezik a világban. Vezet a szakadékok mentén, szüntelen a halál ajkain."

3 Anakronisztikusak Nagy Lászlónak ezek a közismert mondatai? Ha anakronisztikus az igényesség, akkor igen. Dehát éppen az igénytelenség, a „lefokozott élet", a „penésztorkú középszer" elleni örökös küzdelem Nagy László költészete. Nem romantikus hősi póz ez a költészet, hanem a költői igényesség, az „odaadás és felelősség" klasszikus értékű, örök aktualitásra számot tartó, újabb és újabb kihívásokat adó dokumentuma. Költői világképének karakterét legpontosabban a Németh László által megnevezett bartóki modellel lehet meghatározni, ennek igazi értelme pedig a szintetizáló érvényű - Csoóri Sándor által jellemzett - új egyetemesség.

4 Ez teszi lehetővé, hogy benne a régi elemek is új értelmet nyernek, mert új összefüggésrendbe épülnek. Nagy László költői világképe olyan új egyetemesség eleven dokumentuma, amelyben rendkívül gazdag hagyományrétegek szembesülnek a modern kor kihívásaival.