Tasi József szerk.: „Inkarnáció ezüstben”. Tanulmányok Nagy Lászlóról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 5. Budapest, 1996)

TARJÁN TAMÁS: „Földi a bölcső, égi a baba" (A kisded motívum Nagy László lírájában)

„FÖLDI A BÖLCSŐ, ÉGI A BABA" (A kisded-motívum Nagy László lírájában) (Előadásom szerkesztett változatát egy majdan megszületendő kisdednek, VA. eljövendő gyermekének ajánlom.) A költői motívum sokféle tartalommal és sokféle formában megjelenő ismétléstípus. Olyan - pusztán szavakba vagy utalásokba, máskor és gyakrabban szóképekbe, bonyolult poétikai szerkezetekbe fogott - vissza-visszatérő eleme a lírai életműnek, amely jól körülhatárolt önértékkel, dús jelentéssel bír, egyben állandó organikus teljesedésre, változásra is képes, tehát nyitott részeleme a műegész struktúrájának. Ez a dinamizmus már a latin gyökből, mozog, mozgat, felkavar, meggyőz jelentésű movere igéből is a motívumra testálódott. A szakirodalomban igen sokféleképp és vitatottan értelmezett terminus megközelíthető jelentéstartományának és ismétlésformájának időbelisége (például ritmikai szerepe) felől, térbelisége (például tipográfiai jellegzetességei) irányából, ám lehet perdöntő a képszerűség valamely dominanciája, az akusztikus vonás stb. A költő szinte együtt él motívumaival, az ismétlés-ismétlődés intellektuális és lelki karaktere, munkamódszerének tudatossága és ösztönössége is mintegy ráparancsolja: az önkifejezés legerősebben a motívumok irányába tör (akár olyan negatív módon is, hogy egy-egy túlsúlyos motívum ellen veszi föl a harcot). Minden egyes motívum poétái címer, amelynek kialakításában a pszichológiai jegyeknek, a kontaktus személyességének döntő befolyás jut. Az állandóság és az ismétlődés eleven sémaszerííséget visznek a motívumokba, s azok így eleve és együttesen viselik a formalizálódás, az értelmezési automatizmus előnyeit és terheit. A lehető legnagyobb formai és tartalmi változatosságú, önmaga centrumába folyamatosan visszakötődő motívum érheti el a legintenzívebb művészi hatást. E centrumot, a motívum lényegét névvel kell illetni: a motívum mindig nevet kér, és rendszerint nevet is ad önmagának. így jelölőjévé válik az oeuvre valamely uralkodó képzetének, gondolatának, témakörének, megszólalásmódjának stb. A motívum elnevezése - akár evidens, lényegsűrítő, akár kreált, tartalomkibontó egyszerre hajszálpontos és félrevezető. A motívumkutatás tehát látszólag egyszerű és hálás vállalkozás, mert a vizsgálat tárgya megnevezni a témát, a jelenségkört, és már-már zavarba ejtő természetességgel indít el utunkon, siet segítségünkre. Holott magának a motívum kifejezésnek is csupán egyik lehetséges összegzését nyújtottuk a fentiekben, és bármely konkrét életmű bármely konkrét motívuma már épp az elnevezéssel is kétségeket támaszt. Nagy László költői munkássága is gazdag a motívumokban. Szerteágazó interpretációs irodalommal rendelkezik például a ragyogó önmagát (a diadalmas tavaszt) és önmaga ellenkezőjét (a telet) is sugalmazó május-motívum, vagy a (saját korszaki 08