Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Németh Andor (Egy katalizátor szerep létrejötte és változásai)

C6.&:ÚÍ< sc:-be* Ußo/Aa Ferenc is vállalja (belemagyarázva példám a Lepkék történetébe a munkás- és parasztszövetség gondolatát), ám nem állja meg, hogy ne tegyen néhány megjegyzést a politikába burkolózó és Jelszavakat népszerasítő" dilettantizmus ellen, amely - finoman szólva - fontosabbnak tartja a „tételt" a „történetnél". '

4 1949-ben ez kezdett már nagyon „polgárinak" hangzani. S talán némileg érzékeltetni képes: miért is kellett Némethnek az immár az írószövetség lapjává alakított Csillag éléről távoznia. Mindössze három éve volt még hátra. Valahogy túlélte agyvérzését, erőinek rövid számvetése után elkezdi feleségének diktálni emlékiratait, maradék idejében pedig a Misztótfalusi Kis Miklós életét bemutató regényén dolgozik. Hősének sorsában, aki lelkesen és tele jószándékkal tér vissza Hollandiából hazájába, hogy ott a betű és a szép könyv ügyét fellendítse, tulajdonképpen szinte önmagáról, nemes indítékú, de kudarcba fulladt terveiről írt. Persze ebben sem a régi már. A betű mesterének előadásmódja, stílusa fáradt, többnyire konvencionális. Sem ideje, sem türelme nem volt a mű „kihordásához". Hol van ez a kötet a harmincas években piacra dobott történelmi regényeinek színvonalától! A Mária Terézia, Metternich vagy III. Napóleon élettörténeteit feldolgozó regényei, igaz, megrendelésre készültek, de minden üzleti vonatkozásuk ellenére is tele voltak ötlettel, szellemmel, s még az „ismeretteljesztést" is tisztes színvonalon képviselték. És Déiy? Megkeseredettségében a régi jó baráttal sem találják meg a régi hangot. Némethet zavarja Déry igyekezete s a Felelet első kötetének szolid sikere. S a régi barát állítólag egy novellában is kifejezésre juttatja ellenérzéseit, visszafizetve a húsz évvel korábban és róla mintázott Rácz alakjáéit Az átutazóban. Hőse sikeres írói és politikai pályát fut be. Pályája csúcsán felkeresi egy vidékről jött női rajongója, hogy felkélje egy előadás megtartására. A magabiztos vendéglátónak megtetszik vendége - és visszaél helyzetével. A „történet" az ágyban végződik...'

(> Déry hagyatékában sajnos nem sikerült megtalálnunk az elbeszélés kéziratát, de feltételezett meglétét talán alátámasztja az a tény, hogy a „címzett" - mint annyi más esetben - ezúttal is remekművet kovácsol a „hozott" nyersanyagból. A Kedves bópeer...\ bevezető „történetére" gondolunk, amelyben ugyanolyan helyzet exponálódik, mint Németh pamfletnek szánt írásában, csakhogy itt minden épp az ellenkezőjére fordul. A megvesztegetést elfogadó idős úr már nem képes teljesíteni férfiúi vállalását... Melyiküknek volt „igaza"! Kár lenne firtatni. Németh után Déiy is hamarosan megkapja a magáét: előbb 1952-ben a Feleletet ledorongoló vitában, utóbb az 1956-os szereplését megtorló börtönbüntetésében. Bizonyos értelemben mindketten áldozatok voltak. S a szívósabbnak bizonyuló túlélő védelmében legyen mondva: lélegzethez jutva tisztes módon kiállt az