Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

HÁROM ASSZONY (Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával) Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

Böbe korábban is kapott kisebb filmszerepeket. így 1944-ben a Gazdátlan asszonyban (rend. Sipos László), 1948-ban a Beszterce ostromában (rend. Keleti Márton), 1955-ben Az élet hídjában (rend. Keleti Márton), a 9-es kórteremben (rend. Makk Károly), 1956-ban As eltüsszentett birodahmb&n (rend. Banovich Tamás). - Fábri Zoltán és Makk Károly felkérései elsősorban gesztusértékeik miatt érdemelnek figyelmet. Szeptember 6-án délelőtt váratlanul engedélyezték Déry és felesége második beszélőjét. Ezen félhivatalosan közölték velük, hogy már folynak a per előkészületei, Böbe fogadjon ügyvédet. szomorúan váltunk el reggel egymástól. Most azt akarom megírni Neked, iwgy legyünk mind a ketten erősek. A súlyos válságon csak úgy tudunk átjutni, lui külön-külön egyikünk sem liagyja el magát. Mindenre a világon kérlek: ne Jiagyd el azt a szép lelki rendet, melyet az utolsó években felépítettél magadnak. Szerelmemmel csak így messziről tudlak most támogatni, de erre életed végéig számítJiatsz. Okos vagy, erélyes vagy, ügyes vagy; lia összefogod magad, akkor nem lehet baj. Nagyon sok szakadt most rád hirtelen (s minden az én hibámból), de talán jóvá tudom még tenni, lia te is úgy akarod. Ne veszítsd el az önbizalmadat/ Ne veszítsd el a türelmedet sem, hisz oly fiatal vagy még, s én biztosan még Jwzzád tudok fiatalodni, Jw ez a súlyos válság majd véget ér. Szeretlek egyetlenem - Jw ezt most vigasz lelwt számodra. Magamnak most csak azt Jcérem, ne Jwgyd el az anyámat. (Hogy a kis gyakorlati dolgokat megteszed, azt amúgy is tudom.) Tudom, az anyám rettenetes neJwz telwr leJwt most, de gondolj arra, Jwgy rajtad kívül nincs senkije a világon... Nem beszélek erről többet, talán ennyi is fölösleges volt. Tudom azt, Jwgy szeretsz, s Jwgy milyen lelkiismeretes vagy, tel tát tényleg fölösleges volt. De még rajtam van a reggeli szomorúság. Nem akarom azt, Jwgy nélkülözzetek. Inkább adj el mindent, ami nélkülözJwtő, például most rögtön az aranyórámat. Tudod, Jwgy én mennyire nem ragaszJwdom a tárgyakJwz. Ezt most csak azért írom meg első ötletJcént, Jwgy felJwtalmazva érezd magad mindenre, amire szükség van. Niki engem is Jwlálosan elszomorít, nem tudom, mit nem adnék érte, Jw segíteni leíwtne rajta. De Jw nincs segítség, aldwr irgalmasabb dolog, Jw az orvossal adatsz neki egy végső injekciót. Én azt tenném. Mert ez a vég nélküli Jwlálküzdelme, ez is csak a te erődet emészti. InJcább szerezz valaJwnnét egy kis kölyökkutyát, az valamennyire megfog vigasztalni. S azt majd én is meg fogom szeretni. Anyut nagyon-nagyon sokszor csókolom, ne Jwragudjék rám, leérem őt. 116 Budapest, 1957. szept. 6.