Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

POMOGÁTS BÉLA: Élet a zsarnokság szorításában (A „Niki" című regényről)

emberség szép példáit mutatja fel, s ezek a példák azt tanúsítják, hogy az emberi szolidaritás humánus eszménye töretlen maradt. Az újrakezdés, a bizalom lehetőségét sugalmazza a kisregény befejezése is: az asszony megőrizte hűségét, életelveit, a mérnök hazatér, az élet új fejezetet kezd a szenvedések és megpróbáltatások után. A kutya végzete azonban eközben beteljesedett, és ez arra utal, hogy az újrakezdésben ott rejlik a tragédiák, a jóvátehetetlen sérülések nyoma és emléke: vannak veszteségek, amelyeket nem lehet jóvátenni. Mégis az újrakezdés lehet a jövő és a remény záloga: a Niki írója fájdalommal ábrázolta a szenvedést és pusztulást, de még őrizte a reményt. Regényszerkezet és érzelmi szerkezet A regény szerkezetét az események időrendje szabja meg: 1948 tavaszától, midőn Niki kutya az Ancsa házaspár csobánkai kertjében megjelenik, s mintegy kiválasztja őket gazdáinak, 1953 késő nyaráig midőn a kutya életútja a végéhez érkezik, és gazdája háromesztendős fogság után váratlanul hazatér. Ezt az alig több mint ötéves időszakaszt jól tagolják az ország politikai életének változásai, illetve azok az események, amelyek tulajdonképpen a politikai változások közvetlen hatására az Ancsa-család életében bekövetkeztek. A környező világ és hatására a család belső élete fokozatosan romlik meg: az 1948as csobánkai tavasz felhőtlen boldogsága és távlatos reményei után a budapesti letelepedés kisebb- nagyobb gondjai következnek, majd a politika horizontjának gyors elsötétedését követve a házaspár élete megtörik, a mérnök letartóztatása után pedig tragikus mélységekbe zuhan. Az Ancsa-család süllyedő sorsát az országra nehezedő hatalmi nyomás határozza meg, s a kutya egyéni élete, kedélye és egészsége nyomon követi gazdáinak lehanyatló életét. Az eseményeknek, az emberi sorsoknak és Niki sorsának ezt a hanyatló ívét rajzolja meg a kisregény rendkívül arányosan létrehozott epikai szerkezete. Mint Vasy Géza rámutat, az író tizenhárom „fejezetre" tagolja művét /igaz, az egymást követő részeket tipográfiailag csak egy-egy sorköz választja el egymástól/. Ez a tizenhárom „fejezet" három nagyobb szerkezeti egységet alkot, ezeket egy-egy, a kutya életében is tragikus fordulatot előidéző esemény választja el egymástól: az első a fővárosba költözés, a második a mérnök letartóztatása. Az első részt négy, a másodikat öt, végül a harmadikat ismét négy „fejezet" alkotja. Az első két rész nagyjából egyenlő terjedelmű, ezeket rövidebb, pergő eseményekben gazdagabb „fejezetek" alkotják, a harmadik rész elbeszélő tempója lassabb, terjedelme ugyanakkora, mint a két első részé együttesen, hosszabb a történés ideje, hosszabbak a cselekményhez fűzött írói kommentárok. A korábbi jól megfigyelhető kronologikus rendet inkább az asszony és a kutya szomorú sorsának állapotrajza váltja fel.