Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

HÁROM ASSZONY (Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával) Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

Az csak természetes, hogy nem egyedül. Minden útjára elkíséri felesége is. Július 15-i levele rövid itthonlétük alatt íródott, s ismét új szemszögből világítja meg kettőjük kapcsolatát. A levél kiváltója bizonyára valami összeszólalkozás volt, s feltehetően Böbe nyugat-európai benyomásaival függ össze; aki nyilván a jóléti társadalom és a hazai állapotok összehasonlításából vont le különböző - férje szocialisztikus nézeteivel nem egyező - következtetéseket. Nem szeretek azzal az emberrel levelezni, aki mellettem, velem él. De ma reggel olyan rossz liangulatban mentél el és liagytál [ott] engem, Jwgy jobbnak látom, ha általam elképzelt megbántottságodra válaszolok. 1. ) Szeretném leszögezni, én Téged nálamnál ezerszer okosabbnak, műveltebbnek, bölcsebbnek tartalak! (Azért annyira hülye nem vagyok, Jwgy ne tudjam, ki vagy Te és ki vagyok én.) 2. ) Nagyon-nagyon szeretlek, jól tudok VeUd élni. Teliát: lia vitatkozom Veled vagy ellentmondok, az általában a nyelvelés kedvéért, lieccből, vicéből, mint tegnap este és mint általában mindig! (Kivétel itt, amikor a bután-tagadás, a mindennek elvetése, ami nem nyugtat! például Bibsi, Pali,

1 stb. Amikor kérlek, liadd rám még a liazugságokat is! Ne támogass, de Jiadd rám!) Szeretném megtartani ezt a stílust Veled, mert: így inkább nem érzem - és mások sem érzik! — a nagyságod (író, ember, kor, hírnév, bölcsesség, stb.) súlyát; amit lia kieveznék nem tudnék Veled élni!! Agyonnyomna engem akár egyik, akár a másik tulajdonságod. Nem könnyű együtt élni Veled! Ha minden, nem középszerű embernek a tulajdonságailwz és szokásailwz én, az én - szerintem kedves - vicceimet és alkalmazkodó képességemet keverem, akkor - megint csak: szerintem - elvisétJwtőek vagyunk egymás és mások számára is! ElőfordulJiat, Iwgy túl sok az ellentmondás, túl sok a vicc és Téged megbántalak! De csak Te veszed észre! Senki sem gondolja, Iwgy én Téged kinevetlek! Remélem, tudják az emberek, mennyire szeretlek és Iwgy én mennyire kevésre értékelem magam Melletted!! Nem mint író és „művésznő" Jwsonlításban! Nem// A többi tulajdonságodban, ami legalább olyan magasan áll fölöttem, mint az előbbi! De Jw a piszJcálódásaimat is el Jcell Iwgynom, akkor egy elviselJwtetlen, nem embert, Jwnem valami mást Jcellene szolgálnom, pedig én élni szeretnék Veled, úgy mint eddig! Egyszer és mindenkorra ez a véleményem Rólad és magamról! Ha iwm ez okozott Neked rossz Jcedvet, Jwnem valami más, akkor ezt felejtsd el, de ne egészen! és a mást mondd el neJcem! Legközelebb ne menj el úgy, Iwgy Jcözöttünk valami nincs rendben! Nagyon szeretlek! Budapest, 1963. júl. 15. Böbéd 1963. júl. 15.