Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

HÁROM ASSZONY (Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával) Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

mint említettem, még két-Jwrom Jiétre való van, egyébként is mindenem megvan, ami kell. A legutoljára küldött bejgli megint felülmúlt minden emberi képzeletet: Máriával közlendő. A bejgliből ítélve december közepe óta állandóan karácsony van, de ellentétben más évekkel, még nem untam meg. Hurkát, kolbászt most már ne küldj, már nem állna el, meri egyszerre csak kis adagokat merek enni belőle. Anyutól jött az utolsó? Hogy van anyu és Laci? Motorkerékpár? s a betegségéből már teljesen felépült? Mikor látogattak meg utoljára? Aurélnak mondd meg, Iwgy most újra, másodszor olvastam el a könyvét

1 s derűjével, bölcsességével jó néliány neJiéz órámat megkönnyítette. Látod őket? S Gyuriékat s Gyuláékat? Szegény édesem, bizonyára sokat vagy egyedül, s én nem tudok segítségedre sietni! El nem tudom képzelni, Iwgy telnek a napjaid, a kinti világ már oly üressé s ismeretlenné vált számomra, Iwgy nem tudlak benne Iwva Iwlyezni, már szinte kérdezni sem tudok, annyira elfelejtettem két év óta, Iwgy mit csinál az ember, Jw szabad. Irénkééfcet látod még? Anyám születésnapja neJiéz nap volt számomra. Miért nem sétálsz Lucával? Már felnőtt nagy kutya lesz, már nem is fog szeretni, mármint engem. Sétáltasd, nefced is jó az édesem, s különösen most, amikor tavaszodik s amint írod, kevés a munkád. EUiiszed, Jwgy már elfelejtettem a legtöbb Jcörnyező utca nevét? Már Jwsszabb időt töltöttem börtönben, mint amennyit ottJwn, a kettőnk lakásában, a Krecsányi utcában. Most Kazinczy Fogságom naplóját olvasom, amwk sem volt könnyű - csak Jwt jóval fiatalabb volt. - Fogaiddal már elkészültéi? s egészséges vagy? Most majd jön az influenzás idő, vigyázz, el ne Jwpd! Börtönömnek egyetlen Jwszna - bár szívesen nélkülöztem volna -, Jwgy megvédett az évenkénti kötelező két influenza ellen, adott Jwlyette más nyavalyáJcat. - Kisböbém, szívem, nagyon szeretlek. Alwgy te velem, én tán még jobban szeretnék sokáig élni veled, Jwngodat, édes nevetésedet Jwllgatni, furcsa kis fintoraidat látni, Jwnnyű Jcedves járásodat figyelni s türelmetlenül várni rád, Jwgy mikor készülsz el már az átöltözéssel. Fogom-e várni? A leveleidet is nagyon szeretem s Jw megérem, Jwgy egyszer megint veled éliwssek, ki fogom Jcötni, Jwgy minden Mten legalább egyszer küldj egy levelet a Iwlószobádból az én szobámba. Édesem szívem! -. Erre a levélre azonnal felelj, a múltkor soJcáig Jcellett vánwm. Mindenkit üdvözlök. CsóJwllak. A tiéd. Tibor 959. ül. 8. 1 így éltünk Pannóniában, ld. a 138. levél mellékletét. 2 Irénkéék - a Krizsák házaspár. 146 Böbe március 9-én Háy Gyulánéval a gyűjtőben járt, ahol a következő könyveket kapta vissza: Stendhal: Vörös és fehér I-II. J.

W. Goethe: Dichtung und Wahrheit