Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

HÁROM ASSZONY (Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával) Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

talán most állok a legjobban, az idegeim persze meg vannak viselve, de azokat csak te tudnád rendbe tenni. - Ma vasárnap este van s ilyenkor itt minden nagyon csendes. Egész délelőtt dolgozgattam, lassan, nagyon lassan, még lassabban, mint ottJwn - valamikor ottJwn - s Jwgy ér-e valamit, azt persze nem tudom. A színdarabokat megkaptad, ugye?... Van-e valami kilátás arra, Jwgy a fordítást előadják - akármilyen írói álnéven - s Jwgy valami pénzt kapJmss érte. Bizonyára elolvastad az én darabomat is, ér valamit? Tartsd odaJwza, ne add oda másnak! Könyvem még van néJwny, Jcét-Jwrom Jiétre elegendő. Ha szüJcség lenne rá, Jcüláj majd másolcat, regényeket, s azonkívül memoárirodalmat az első és második világiháborúról, forradalmakról stb., barátaink majd útbaigazítanak. Különösen érdekelnének CJiurcJiiUnek a memoárjai, Jw ugyan itt Jcölcsönbe meg tudnád szerezni őket. Továbbá Luxemburg Rosa börtönlevelei, megvoltak nekem az ebédlő bal oldali könyvszekrényében. Azonkívül pedig: - szeretlek! 8 írjál édesem, amilyen részletesen csak tudsz, s amilyen sokat csak leJwt a 30 sorban, mindazt, ami a múltJcori 30 sorból Jwlyszűke miatt kimaradt. írtál már a golyóstoll miatt ? Vajon, Jw majd egyszer JwmJœrulok s már majd megszoktam azt, Jwgy mindennap együtt leJwtek veled s már egész Jcöznapi dolog lesz ismét, Jwgy bemeJietek Jwzzád, látlwtom az arcodat, beszélJwtek veled sietség nélkül, éjszakára elbúcsúzJwtok tőled, vajon aJckor fogom-e tudni éreztetni veled azt, Jwgy mennyire szeretlek? Eddig még nem adatott meg nekem egyetlenegy esetben, még anyámnál sem, Jwgy ne éreztem volna magamat végül is adósiwk. Talán nálad siJcerül. Azt akarom, Jwgy silcerüljöiíi, mert iwgy on szeretlek s mert már te vagy az utolsó, akinél vizsgázfwtok. CsóJwllak édes egyetlenem Böbe jó kapcsolatteremtő készségének sikerült elérnie, hogy a gyűjtőfogház alkalmazottai enyhítettek a szigoron és időnként behunyták szemüket a csomagok és levelek megengedettnél jóval sűrűbb jövésén-menésén. Ennek tudható be, hogy 1959 legelején egyszerre három levelet s még egy kisebb csomagot is sikerül férjéhez juttatnia. (Odes (Ölelem! (Szerelmem! Megint azzal kezdem, Jwgy iwgyon szeretlek! Miitáen pillaiwtban Rád goiwlolok, csak Neked és csak Erted élek. Nagyon-rmgyon szeretlek!! Az szomorít csak el, Jwgy Te türelmetlen vagy. Tudom, drága szívem, Jwgy neJiéz, de bízzál/ Bízzál abban, Jwgy nagyon boldogan fogunk mi még élni, és Jw a jó Isten is úgy akarja, nem is iwgyon soká. Ideges vagy, Jwgy Te Jwgy an tudod meg a döntést Felőled? Tibor. 958. dec. 14. 137 Budapest, 1959. jan. 6.