Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Németh Andor (Egy katalizátor szerep létrejötte és változásai)

sorában. Akik úgy mozogtak e háromszobás lakásba, mint saját otthonukban. Ha megéheztek, kimentek a konyhába, és kiszolgálták magukat; ha kifáradtak a diktálásban, ledőltek pihenni a szomszédos helyiségben. Ha pedig a „sorra" vártak, élték a maguk pletykákkal fűszerezett társadalmi életét. ol Déiy hűségesen kitartott a Szegő lányok mellett. Szegő Juci úgy emlékezik: a harmincas évek közepén írt nagyregénye, A befejezetlen mondat kéziratát is itt diktálta gépbe. ' Az viszont csak természetes, hogy a diktálásra szánt vagy már legépelt szöveget a Szegő-irodán tanyázó Németh Andor is megismerte, s alkalmanként minden bizonnyal megjegyzéseit sem hallgatta el. Joggal írta tehát egy évtizeddel később: „Déry... éppen azokban az esztendőkben állott hozzám különösen közel, miközben e művével viaskodott. A lehető legnagyobb lelki közelségből figyeltem, hogyan tisztul fel benne feladata, hogyan épül ez a harmincas évek konspirativ munkásmozgalmának szentelt mauzóleum, ez a kijelentéseiben és kifejtéseiben eltökélten egyértelmű, küiívóan határozott konstrukció." E vallomást olvasva azon tűnődtünk: vajon milyen mértékű volt Németh részéről az a „bábáskodás", amelyet - József Attilához hasonlóan - Déiy esetében is feltételeznek? Nem kétséges, barátságuk egyben alkotói kapcsolatot is jelentett. Ám nem hisszük, hogy hatását tekintve ugyanolyan mérvű volt, mint 1921-ben, a bécsi versek születése idején. Déiy a magány hosszú-hosszú éveiben hordta ki magában A befejezetlen mondat elgondolását, s megszövegezését is jórészt külföldön, Bécsben (1933-34), majd Mallorcában (1934-35) végezte. S a sokat emlegetett prousti és kafkai párhuzamok indítékai sem regényírás közben - netán közvetlen ráhatás formájában - érték. Azokkal jóval korábban találkozhatott. Maga Németh is írt - s már 1922-ben! - Proustról. 14 S Kafka Átváltozása is hozzáférhető volt már ez idő tájt, méghozzá ugyanabban a kassai lapban, amely Déry írásait is közölte. " S tegyük hozzá: Bergson, Heidegger, netán Husserl, illetve Freud és más, szociológiai munkák megismerésére is bőven alkalma nyílt Bécsben, illetve a húszas évek első felében. '

)(> (A Németh Lászlótól kiinduló ösztönzéseket, amelyek Déiy viharos Proustélményét 1933 során kiváltották, e helyütt éppen csak megemlítjük.) '" Ne legyünk azonban igazságtalanok. Németh Andor minden bizonnyal bábáskodott a már elkészült szövegek csiszolásában, végső megoldásainak elősegítésében (legalábbis erre utalnak a fenti idézet zárósorai: „végigkísértem a kompozíciót módosulásainak, kihordásának és végleges kidolgozásának összes fázisaiban"), de befolyásolási lehetőségei a harmincas években már erősen körülhatároltak voltak. Pártfogoltja ekkorra igencsak kinőtt szárnyai alól, s nem is igen igényelte a közvetlen gondoskodást. Kivéve ha nem bírálatról, hanem közbenjárásról volt szó... Ez azonban máiúj abb emlékkör - és Déiy Gide-fordításához kapcsolódik. Mint ismeretes, Gide