Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

HÁROM ASSZONY (Déry Tibor levelezése Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával) Sajtó alá rendezte: Botka Ferenc

centi magas, karcsú, súlya mindössze ötven kiló, ruhája kivágásából dekoratívan villan elő szépen ívelő nyaka; keze ápolt, vérvörös körmei könnyedén keretezik mozdulatait, s fehér retiküljével egy párizsi nő benyomását kelti - legalábbis 1954-ben és Budapesten. (Oravecz interjú. 341. - PIM Hangtár.) Igaz, már harmincöt éves és megbecsülés is csak saját, szűkebb köreiben övezi. A másik sem fiatal: már erősen kopaszodik, ám hatvan évesen is friss és mozgékony. A nők irányában régimódian gáláns és udvarias, háta mögött a sikertelen házasságokkal és kapcsolatokkal. Ám társadalmi elismertsége ismét felragyogóban. A Felelet vitáját követő elszigeteltség feloldódik: ha nem is ünnepelt, de országosan ismert prózaíró. Már hogyne válna tehát vonzóvá - nemcsak a lakásra küldött hatalmas rózsacsokrokkal, hanem egy véglegesnek tetsző és tisztes jólétet ígérő házasság ígéretével. És hogyne lobbantaná fel a férfit Böbe néha-néha már színészi teljesítménnyel is felérő könnyed játékossága, amelyet ráadásul át és átsző a szekszualitás! Déry, aki épp akkoriban szabadul ki az előző házasság szorításából - és az azzal párhuzamos kapcsolat csalódásaiból -, a „kapuzárás" előtti mohósággal csap le a nála huszonöt évvel fiatalabb partner közeledésére. „Lángolása", gesztusai, mint például a Balaton partján saját kezűleg készített aktfotói, már-már egy tizenéves kamasz magatartását idézik. Mindez természetesen mulandó. Az író és az ex-színésznő kapcsolata a gondosan előkészített (Déry lépésről-lépésre fogadtatta el Böbét közeli barátaival: Blyés Gyuláékkal, Lukács Györgyékkel, majd a mamával) házasság után állta ki igazán a próbát. Böbe nem kívánt a férj egyenrangú szellemi partnere lenni. Ám kitűnő érzékkel kereste meg: hol és miben tudja segíteni, hol és miben tudja kiegészíteni hétköznapi életét és írói feladatait. Közös megpróbáltatásaik története eléggé közismert. Politikai indítékok alapján Déryt 1957-ben letartóztatják, majd elítélik. A feleség magára maradva is helytáll, küzd férje sorsának jobbra fordításáért: okosan, kitartóan tárgyal a hatóságokkal, gondját viseli a féij egyébként nem könnyű természetű idős anyjának, türelmesen viseli el az anyagi nehézségeket. Hűségesen vár szabadulására, és kitart mellette a siker éveiben is. Okosan sáfárkodik tekintélyesen megszaporodott anyagi lehetőségeikkel; gondosan ápolja (egyesek szerint talán túlzottan is) férje társadalmi kapcsolatait, s mindent megtesz annak publicitása és érvényesülése érdekében. E gondoskodások sorában szeretnénk külön is szólni Böbének arról a kevésbé ismert oldaláról, illetve ténykedéséről, amely férje hagyatékának az ápolására irányult. Még a börtönévek alatt hozzákezd a kéziratok, köztük elsősorban a levelezés rendezéséhez. E levelek és egyéb dokumentumok segítségével (Egri Péter irodalomtörténész közreműködésével) összeállítja Déry életrajzi kronológiáját, s utóbb sort kerít a különféle sajtókivágatok meghatározására is. Számos közlemény szélén az ő írása rögzíti: honnan való és mi a pontos vagy hozzávetőleges keltezése.