Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Németh Andor (Egy katalizátor szerep létrejötte és változásai)

resszionizmust, mert előbbi dinamizmusa csupán a régi formák felbomlását vonta maga után, utóbbi pedig a tudat középpontba állításával sem tudta megteremteni a vers saját, önálló valóságát. Az igazi költészet szerinte „objektív: a saját erejéből él... önmagához hasonlít, azaz épp olyan titokzatos, mint minden, amit valóságnak nevezünk". 23 E szómágiával rokon koncepció lírai megfelelését azonban nem Déry melléje helyezett szövegei alkotják, hanem Németh saját költeményei {Kivégzés, Fekete csillag, A szélén beliajtva, Eurydice útja az alvilág felé), amelyeket a folyóirat következő számai hoztak. 24 Utóbbi „vezérelt automatizmusát", amely a szürrealista költő mélylélektani kalandját van hivatva bevezetni a tudat „alvilágába", Bori Imre méltán sorolja a magyar szürrealizmus legkiemelkedőbb alkotásai közé. Egyben találóan írja körül Németh költői magatartásának meghatározó vonásait is: „ 0 az, aki nem élettényekre, a vaskos valóság nyomaira, a maga érzelmi burjánzásának, gondolati villódzásának a lehetőségeire mutat, amikor verset ír, hanem intellektusának művészeti területeire." 5 A két barát művészi felfogása - a bécsi átrajongott éjszakákhoz hasonló módon kerül ismét egymás közelébe. „Az új vers önálló életet él - ezek immár Déry szavai. - A költő lelki életének törvényei szerint születik... A racionális logika s az értelem számára épp oly megközelíthetetlen, mint az érzékelés... Célja azonos a természet céljával..." - olvashatjuk Az új versről című cikkének zárótételében. 2<> Ám ugyanakkor mindjárt az is kitetszik, hogy gondolataik egybecsendülése mögött bizonyos különbözőségek is húzódnak. Déry most sem tud fenntartás nélkül elszakadni elkötelezettségétől és erkölcsi szemléletétől. Legalábbis erről tanúskodnak azok a kiegészítések, amelyek az „önálló életet élő" versről tett előbbi megállapításait csendben kiegészítik: az új vers - olvashatjuk - „szociálisabb a régi versnél - az öntudat alatti, az ösztönös élet egyetemesebb erkölcsösségénél fogva... Morálisan (utilitarisztikusan) kategorizálható, mint minden más realitás". Ez az erkölcsi alapállás, úgy véljük, Déry munkásságának meghatározó eleme. Jelen van a korábbi, Perugiában írt drámákban, amelyekből a Dokumentum is ad rövid ízelítőt (ld. Mit eszik reggelire? Játék két felvonásban), 2

' de már az itthon írt és Ébredjetek fel! címmel közzétett verses prózájában is: amely „szüzséjében" éppen ilyen indítékok alapján száll síkra a hétköznapi gondolkodástól függetlenülő költői látásmód, az önálló életet élő szó jogaiért, létjogosultságért. 28 Mondjuk azt, hogy a jó barát talán éppen e nyíltan szűrrealizáló program miatt írt Dérynék e kötetéről, és nem az ugyancsak 1928-ban megjelent, de szerzőjük korábbi - jó részében konstruktivista vonzalmait is tükröző - Énekelnek és megíialnak című versfüzetéről? 29 Talán ez így nem lenne igaz, de nem kétséges, hogy feltételezésünknek igencsak van alapja.