Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

BOTKA FERENC: Déry Tibor és Németh Andor (Egy katalizátor szerep létrejötte és változásai)

DÉRY TIBOR ÉS NÉMETH ANDOR Egy katalizátorszerep létrejötte és változási Németh Andor alakját többen megörökítették: alacsony termetét, homlokába hulló őszülő hajfürtjét, szinte eklekticizmust súroló szellemi érdeklődését, türelmes és tüske nélküli természetét.

1 Vagy éppen „csúnya halszemét" - s azt a „nem e világból való varázst", „amely lenyűgözte mindazokat, akik érintkeztek vele".

2 Mi e helyütt egyéniségének azokat a vonásait kívánjuk kiemelni, amelyek Déry Tiborhoz kapcsolták, s amelyek nyomán sehol meg nem nyugvó „átutazóként" volt jellemezhető. Talán senki sincs Déry Tibor baráti körében, aki az otthontalanság, a szinte folytonosnak tekinthető helyváltoztatási kényszer tekintetében oly közel állna hozzá, mint Németh Andor. Nyolc év Bécsben és Berlinben, a világháború alatt teljes elzártság a franciaországi fogságban. Majd a hazatérés után hoszszabb-rövidebb kiruccanások - 1929 elején: Déryvel közösen Mihályi Ödön bogdányi birtokára, 1930-3l-ben több hónapig tartó szerkesztősködés Bukarestben; majd 1932-ben ismét Déryvel, ezúttal Berlinben kísérleteznek német írásaik elhelyezésével. Végül 1939 nyara következik: újra hosszú, nyolc évig tartó emigráció - ismét francia földön. Nem szükséges különösebb számítgatás, könnyen összegezhető: rövid pályakezdésétől eltekintve Németh Andor mindössze tizenhat évet töltött Magyarországon, kevesebbet, mint ami különféle külföldi bolyongásainak összességéből összeáll. Talajtalanság? Rossz szellemi körérzet? Ok és okozat jóval bonyolultabb öszszefüggéseket takar. Ara minden valószínűség szerint igaza van a Némethéletmű legjobb ismerőjének, Réz Pálnak, aki a biztatóan induló alkotói pálya törését a dél-franciaországi Fekete-kolostorbeli fogsággal és az ezzel összefüggő megpróbáltatásokkal hozza összefüggésbe.'

5 Míg fogolytársa, Kuncz Aladár éppen kerül ki e pokolból, és klasszikus érvényű visszaemlékezésekben állít