Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

SZABÓ B. ISTVÁN: Déry és a film

Még be sem fejeződet a Simon MenyMrt forgatása, amikor - mintegy felelevenítve Kovács András és Fábri Zoltán érdeklődését a készülő Felelet iránt megbízást kapott és vállalt az első kötet anyagából egy irodalmi forgatókönyvre, amely elkészült és Bálint elindul címmel egy vékony füzetben hamarosan meg is jelent.

9 E forgatókönyv megítélésénél természetesen figyelembe kell venni, hogy 1952 augusztusában éppen e regény második kötetét szemelte ki a Rákosi-féle pártvezetés, személyesen Révai József, a legádázabb irodalmiművészeti koncepciós kirakatper célpontjául. Az ún. „Felelet-vita" kultúrpolitikai kivégzésnek számított, egyszersmind végleg megszabadította Déryt az addig még többé-kevésbé őrzött kommunista illúzióitól, reménykedésétől, pártfegyelmétől, és az 1953-ban Nagy Imre körül gyülekező „íróellenzék" vagy „pártellenzék" táborába vitte. A forgatókönyv-megbízás ugyan az első kötetre szólt, a támadás pedig a másodikat érte, de nyilvánvaló, hogy a Feleletbői egyáltalán nem rendelhetett volna adaptációt a filmgyár, mielőtt Rákosi és Révai hatalma ideiglenesen megingott. Kényes volt tehát az ügy politikai háttere, - a forgatókönyv maga pedig igen rosszul sikerült. „Ezerkilencszázharminc szeptember 1. emlékének ajánlom" dedikálással látta el a művét az író, és a regény első kötetének utolsó fejezeteiből csupaszította le a véres összeütközéssel végződött, nagy munkástüntetéshez vezető szálakat. Ez a lecsupaszítás egészen sematikusan történt: terjesen kimaradt a Déry által sokkal jobban ismert és ábrázolt nagypolgári világ (Farkas Zénóék), kimaradtak a regény finomabb, lírai motívumai (például az elszabadult kanári kergetése a tüntetés alatt), a munkáshősök pedig - szinte a korai „proletkult" drámákhoz hasonlóan - politikai tézisek szócsövei lettek. A rendezésre kiválasztott Fábri Zoltán és a dramaturg Kovács András nyilván jól látta a forgatókönyv gyatraságát. Kritikájukat tovább gerjeszthette az, hogy Déry hasznosítani akarta megszerzett „filmszakmai" tapasztalatait: valójában nem filmnovellát vagy irodalmi forgatókönyvet produkált, hanem jeleneteket, gép-állásokat, kép-beállításokat, sőt olykor színészi játékot is instruáló, már-már rendezői forgatókönyvet. Többek között például így: „A következő jelenet a színésznőre van bízva, saját stílusa szerint alakítsa a játékot, amelyben Köpéné elsősorban önmagát, de egy kissé Bálintot is karikírozza" (63. oldal). Ezek az instrukciók, persze, a rendező számára nem voltak elfogadhatók, Déiy viszont makacsul ragaszkodott az elgondolásaihoz, így Fábrival hónapokon át tartó, keserves és meddő művészeti viták folytak. Azzal pedig, hogy a cselekményt döntően „kivitte az utcára" (már a nyitóképben is - a regénytől eltérően - Köpéék kényszer-kilakoltatásával) tág teret adott a művön kívüli, politikai, munkásmozgalom-történeti szempontok és érdekek beleszólási ingerének. Kovács András visszaemlékezése szerint a minisztériumban 3-4 órás viták folytak a forgatókönyvről, amelyen részt vettek párt-