Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Az író és a táj kapcsolatának megközelítési lehetőségei (Déry Tibor és a Tamáshegy)

1975. augusztus Ich werde in der DDR jedem erzählen, wie wunderbar die ungarische Küche ist. Auch Genösse Honecker wird sehr froh sein. István Örkény Turist aus der DDR seine Frau Megközelítés az irodalmi kultusz szempontjából Az irodalmi kultusz meghatározásánál Dávidházi Péter három alkotóelemet ír le: a beállítódást, amely a kultusz tárgyának mindenekfeletti tisztelete, a szokásrendet ( ez a leggyakoribb), azaz a szentnek tekintett helyek felkeresése, szobor állítás, emlékünnepség, ereklye gyűjtés stb.; s a harmadik: a nyelvhasználat, amely „olyan magasztaló kijelentésekben ölt testet, melyeket sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet". 20 Nem választ el két évtized sem bennünket az író halálától, de már mindhárom elemre bőven van példánk. Már életében megfigyelhetünk ilyen jeleket, hiszen a helyi gimnáziumban 1972-ben a róla elnevezett irodalmi önképzőkörben (!) bemutatták A tükör című művét a diákok. Az inspiráció oka az újságíró szerint, hogy a szerző itt él, rendszeresen találkozik az iskola diákjaival, ráadásul a műnek aktuális mondanivalója is van. 1 Megjelent az ereklyék gyűjtése is. Két héttel halála után P. Hárma Balázs fotót közöl a helyi újságban, mondván minden bizonnyal ez az életében készített utolsó fotó (első és utolsó - óriási jelentőségű fogalmak a kultuszban!) az íróról. 22 Később, ha nem is gyakran, de megidézik szellemét a megyei lapban, átvesznek korábbi műveiből részleteket, amelyek kivétel nélkül a helyhez kötődését igazolják, annak jelentőségét emelik ki. Az irodalmi igényű és szintű megemlékezések is megszületnek. Hivatkoztunk Lipták Gábor és Józsa Tivadar /Bodosi György/ nevére, de melléjük sorakoztató Tamás István is, aki a közelben lakván - Badacsonyban - sokszor találkozott és meghitt barátságba került az íróval, s emlékeit többször is összerakja egy majdani terjes portré megrajzolásáig. Kimutathatók a kultusz további jelei is. Elsőként a szoborállítás. 1979. október 28-án avatták a ház kertjében a szobrot s vele együtt az emléktáblát is. Az előbbi Sigmond Olivér füredi szobrászművész alkotása. Ünnepi beszédet mondott Illyés Gyula és Keresztury Dezső. Az újság tudósításában csak összefoglalót közöl beszédükből, amely szerint Illyés az író legharmonikusabb 15 (!) esztendejének nevezte Déiy tamáshegyi éveit. Keresztury szerint pedig - ezt pontosan idézte az újságíró -: „ ez a ház elő ház ma is, élő ház lesz mindig, Déry szelleme itt fog lebegni a Balaton szellemének részeként".

24