Botka Ferenc szerk.: „D. T. úr X.–ben”. Tanulmányok és dokumentumok Déry Tiborról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 4. Budapest, 1995)

PRAZNOVSZKY MIHÁLY: Az író és a táj kapcsolatának megközelítési lehetőségei (Déry Tibor és a Tamáshegy)

tä.Cr.tii* SC.-ùen Lipták Gábor, a füredi barát szerint Déryék éppen nála megpihenve - hetek óta keresték már a megfelelő új otthont - hallották a hírt, hogy Tamáshegyen eladó a régi kúria. Azonnal odamentek, mert Lipták Gábor tudta, ez kell az írónak: „Szőlőhegy, csend, nyugalom, békesség, a szomszédságban mandulások közé rejtekező présházak, s a boltíves folyosós öreg ház előtt olyan vén gesztenyefa, amely alól kilátás nyílik a Balatonra, s neki - amint azóta megbizonyosodott - az egész világra." A ház 1837-ben épült. E tárgyilagos megjegyzésből Déry Tibor kisebb jegyzetében remeklést farag, összevetve történelmet, egyéni sorsot, magyar tragikumot. Egyik szomszédjával beszélget életutjukról, amely sokszor összekapcsolódott, noha ők nem is tudtak róla. A szomszéd emlékezete egy emberöltőre nyúlik csak vissza a ház históriájában. Utcás Károly százados a tulajdonosa, majd utána alkalmi börtön (!) lesz, az elfogott nyilasokat, svábokat (a háborús bűnösöket) őrizték benne rövidebb ideig, majd a százados bátyja, Utcás Ödön bányamérnök lakott itt társbérletben. Halála után özvegye, Szidi néni eltartási szerződést kötött valakivel, akitől az író megvette végül a szép öreg épületet. 6 Mint minden régi házzal ezzel is sok gond volt. így az első két esztendő: 19661967, a terjes felújításra ment rá. Egy ilyen építkező nemzet esetében, mint a miénk, különösebb kutatómunkát nem kíván annak bemutatása, hogy a felújítás müyen gondokkal járt annak idején. Laczkó András idézi egyik írásában Déry Tibor 1966 májusában kelt - s Bernáth Aurélnak címzett levelét, amelyben az író igen megviselten panaszkodik az építkezés számára kaotikus állapota és a beláthatatlan következmények miatt. „Azt jegyezte le, hogy hányan dolgoznak a házán, milyen rumli fogadta a nézelődéskor, és hogy miért nem lehet pihenni, illetve dolgozni ... az ágy alatt jobban lehetne aludni, mint benne, s legjobban a fürdőkádban, mert az egyáltalán nincs".' S amikor 1967-ben végre azt hitte, elkészültek, soha nem lát már iparost, s boldog sóhaj szakadt ki belőle; „szerelmem, újra megtalált otthonom" - akkor kezdődött minden elölről. Nem tudta, egy családi házon a munkát soha nem lehet befejezni, legfeljebb abbahagyni. 1968-ban indult meg a ház bővítése, belső átalakítása, komformizálása, azaz a „ha már" korszak. Pedig csak a vízvezetéket akarták megcsináltatni, de ha már az a munka megindult, akkor jöhet a fürdőszoba s ha már van egy, akkor lehetne építeni másikat a ház mindenesének, Annusnak, s így tovább. „Jóhiszemű feleségem mit sem tudott arról, hogy már nem a maga hangján szól, a ház beszél belőle mind nagyobb hangerővel". H S azután a ház, a „ha már" effektus őt is elnyelte. Kétségbeesetten nézegette a költségvetéseket s benne olyan bonyolult kifejezéseket, mint: idomacél, M. 0.