Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
SZÍVÓS MIHÁLY: Válság és eszmélet. József Attila filozófiai fejlődésének vázlata 1935-ig
József Attila egy népi radikális mozgalom, a Bartha Miklós Társaság aktivistája lett 1929-ben és abban tevékenykedett 1930 októberéig. Ezalatt az időszak alatt elsősorban Bergson filozófiájának hatása alatt állt. 24 E mozgalomból való kilépése után pedig, 1930 őszétől, bekapcsolódott a munkásmozgalom és az illegális kommunista párt tevékenységébe. Ez filozófiai működésében rövid időre a párt marxizmusának képviseletét, védelmét is jelentette. Számos előadást tartott a marxista filozófia témaköréből munkások számára. Az a mozgalmi marxizmus azonban, melyet tanított és néhány cikkében is képviselt, kezdettől fogva erős oppozicióba került az ő filozófiai képzettségével és intellektuális felfedező szenvedélyével. E „marxizmusnak" még Hegel is sok volt, amint arról Lukács Györgynek a Történelem és osztálytudat miatt való elítélése tanúskodott. 25 József Attila pedig a Bécsben töltött évtől kezdve kimutathatóan folyamatosan és alaposan tanulmányozta Hegel különböző műveit. 26 Az ezirányú tanulmányai az 1931 és 1934 közötti időszakban voltak a legintezívebbek. De mik voltak ennek a belső oppozíciónak az elméleti forrásai azon túl, hogy József Attila jelentős filozófiatörténeti és társadalomtudományi műveltséggel rendelkezett és a magát Hegel tanítványának valló Marxot Hegellel együtt olvasta? Elsősorban a freudizmus, mely őt az ökonomista leegyszerűsítéssel szemben támogatta. Másodsorban, de a freudizmussal összefüggésben az etikai tanulmányai és e filozófiai diszciplína terén mutatott ambíciója. IV. A kommunista mozgalommal való együttműködésének utolsó fázisában született meg sokszorosan félreértett tanulmánya, az 1932 júniusában publikált Egyéniség és valóság? 1 E mű a korabeli marxista filozófia néhány alapelvének bírálatára tett kísérlet. A filozófiai értelemben vett alany és tárgy viszonya az, melyet József Attila transzformál a hegeli-marxi rendszerbe és a marxi filozófia számos alapvető tételét e két fogalom viszonyán keresztül vizsgálja. Valóban nehezen érthetően, terminológiai kompromisszumok és jóformán konkrét példák nélkül van megírva, amint azt már a kortársak is felpanaszolták. Az eddigi fejlődésvázlat és a filológiai adatok alapján a megíráshoz vezető gondolatmenetnek legalábbis egy része utólagosan feltárhatónak látszik. József Attila, mint fentebb említettem, már alkalmazta az „alany-tárgy" fogalompárt, éspedig az egyén és tárgya vonatkozásában. Ezután a társadalomról mutatja ki, hogy elemezhető alany és tárgy összefüggésében. Úgy vélte, hogy az egyén és társadalom közötti közvetítésnek, mely az egész klasszikus német filozófiának egyik alapvető problémája volt, az alany és tárgy viszonyában fontos szálát találta meg. Ez az öszszekapcsolás bizonyos fokig magyarázza a címválasztást is, hiszen elsősorban a társadalmi valósággal, annak felépítésével hozza kapcsolatba az egyént. A neurózist mint egyéni lelki problémát az egyénen belüli alany-tárgy viszony kiéleződéseként értelmezi. Ez a téma később is fontos marad számára. Az egyén és társadalom viszonyának egy speciális aspektusa - a (társadalmi) világ az egyénben - jelenik meg az Eszmélet VI. szakaszában: „sebed a világ, ég, hevül". Az egyén és társadalom kapcsolata filozófiai és lírai feldolgozásának sorába illeszkedik A Dunánál c. nagy költeménye is, ahol egy másik aspektus - az egyén a világban - is feltűnik. Végül ez a kapcsolat
