Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

JANZER FRIGYES: A „két vonulat", a Flóra-versek és az Óda

20 Egy másik példa ugyanerre: Nehéz ez a bánat, nem bírja az elme. Ifjits meg bocsánat! Flóra szép szerelme! (Száradok, törődöm) 21 Hasonló szójátékkal él a költő egy másik Flóra-versben is: „meglátnám, milyen kéken ég / az ég, mely hozzád illenék." (Flórának) 22 Néha „újra szülés", „újra születés", „új valóra váltás" képekkel felidézve. 23 Részletesen elemzi a motívumot: Szigeti Lajos Sándor, i.m. 215-223. 24 Többször kapcsolódik a motívum az állati mivolthoz (amely viszont a gyermekséghez hasonló motívum). Lásd a következő verseket: [Én, ki emberként... ], Tudod, hogy nincs bocsánat. 25 Beney Zsuzsa, Lényed ott minden lényeget kitölt - az Oda világképéről, = B.Zs., József Attila tanulmányok, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1989, 186. 26 Levendel Júlia - Horgas Béla, A szellem és a szerelem: József Attila világképe, Gondolat, Bp., 1970, 70-71. 27 Török Gábor, József Attila-kommentárok, Gondolat, Bp., 1976, 155. 28 Magányosságára utal az egyik sor végén áthajlással kiemelt „távol" szó, továbbá az „elválsz tőlem" kijelentés és természetesen a „mostoha" megszólítás is. 29 Akárcsak a Kései siratóban, ahol ugyancsak „Lágy őszi tájból" próbálja felidézni az anyát. 30 Beney, i.m. 190. 31 így ír Beney az idézett részről: De a „megnyílt" jelző, bár az értelemre vonatkozik, finoman a testre is átsugárzik, a női testre, mely megnyílva befogadja az alászálló igét - a megtermékenyítő szellemet, a férfi princípiumot, s ezáltal a kép asszociációinkban elválaszthatatlanná válik a szerelem aktusától. (V.o., 198.) 32 Fontosabbnak látjuk egyébként ennél a Bori Imre által kimutatott párhuzamot (Bori Imre, Az avantgárdé apostolai: Füst Milán és Kassák Lajos, Fórum Könyvkiadó, Újvidék, 1971, 42-43), Füst Milán: A nő dicsérete című versét: O játékos ujjaid, ó finom szíved képzeletem könnyű serlege, O lágy ágyékod, álmatag vidék! és kies-ékes, leglágyabb hasad, O fogaidnak fényes bujdosása lágy és olvadó száj rejtekén És ereidnek kék futása tested habfehér terén S ó kényes, finom titkaidnak egész ékes bársonytokja te! S ó finomult anyag te, sokkal finomabb, mint az, Ki már csak benned lel vigaszt! 33 Ezek a versek segítenek értelmezni az Amit szívedbe rejteszt is, ahol Freud számára nem csupán művei biztosítják a halhatatlanságot, hanem génjeinek továbbadása, a szerelem: Légy, mint a Nyolcvan Éves, akit pusztítanak a növekvők s míg vérez, nemz millió fiat. Már nincs benned a régen talpadba tört tövis. És most szivedből szépen kihull halálod is. 34 Be nem teljesített „törvényként" látjuk majd az... aki szeretni gyáva vagy című versben, kevéssel a Flóra-szerelem előtt, az utódnemzés ősi parancsát: lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves! Egykor egy sejt a tengerben kikelt, hadd jusson el már örökös öledhez! Hasonlóan idézhettük volna az Elmaradt ölelés miatt című költeményt is.