Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
JANZER FRIGYES: A „két vonulat", a Flóra-versek és az Óda
szakirodalom egyoldalúságára is. Újra Bahtyint idézhetjük és mondanivalóját vonatkoztathatjuk József Attilára is: A művek átmonologizálása filozófiává a Dosztojevszkij-szakirodalom legszélesebbre taposott útja. [...] Ezzel az egymástól élesen elváló tudatok kölcsönhatását olyan eszmék, gondolatok, álláspontok kölcsönviszonyaival cserélték fel, amelyek teljes egészükben egy tudatban helyezkednek el. Még egy veszélyre utalni kell: nem lehet csupán két világszemlélet harcának látni József Attila kései költészetét. A lényege éppen az, hogy egy személyben létezik e kétféle én, kétféle szemlélet: Gondoljátok meg: Ezen a világon nincs senkim, semmim. S mit úgy hívtam: én, az sincsen. Utolsó morzsáit rágom, (Ki-be ugrál...) Egy valamikor egységben levő értékrend kénytelen szétszakadni 14 : nem lehet nem hinni a történelemben és a világ alapvetően igazságosan elrendezett voltában és nem tud hinni benne a költő. A költői világ elfogadásához fontos tisztában lenni azzal, hogy az én egységessége és ennek értéknek tekintése történeti képződmény. Az ettől való eltérést a társadalom betegségnek fogja fel. Ezt igyekszik kimutatni könyvében James Ogilvy amerikai filozófus, aki szerint egy emberben, egyidőben több intraperszonális én létezhet. A többdimenziós ember számos képet internalizál. Ezek a képek egymásnak ellentmondók, így csak részlegesen internalizálódnak, ezért a személyiségen való szorításuk sokkal kisebb, mint egyetlen, teljesen internalizált, szuperegóé, a klaszszikus értelemben vett szuperegó egyetlen felszólítását sokkal könnyebb volt internalizálni, mint a sokféle ének különböző parancsait. 15 Meg kell jegyeznünk, hogy József Attila költészetében az egymást kizáró értékek, illetve szemléletek internalizálása tökéletesen megvalósul, szorításuk a személyiségen erős, így az őáltala megteremtett „többdimenziós" emberkép még szokatlanabb, újabb, nehezebben feldolgozható, mint az Ogilvy által leírt. A két vonulat elkülönülése ellenére van néhány vers, amelyben - bár az elkülönülés fennmarad - merevsége valamelyest oldódik. Ilyen az Emberiség és a Kirakják a fát. így önmagán belül némiképpen ellentmondásos az előbbi vers, első versszaka diadalmasabb kezdése után más hang kezdődik, sőt még a megszólított is megváltozik. 16 Mintha a költő nem lenne képes úgy folytatni a verset, ahogy szerette volna: O emberiség, kit törött anyám szenvedni szaporított és nem értett! Nem rettenek születni újra érted, te két milliárd párosult magány! Láttalak sírni a folyók fagyán, mint gyermeket, kit a jég tüze sértett; láttalak ölni, halni s mint nem éltet, tündökölni nagy egyházak falán.
