Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
Vallomások József Attiláról - TASI JÓZSEF: Utószó
Nagyon sajnálom, hogy Hegedűs Lóránt és Horváth Iván előadása nem kerülhetett be kötetünkbe. Előbbi nagy vitát kiváltó fogadj fiadnak, Istenem" című szabadelőadása azért maradt ki, mert a kötet nyomdába adásáig nem írta meg, utóbbi A prózai müvek kritikai kiadásáról tartott beszámolója közlésétől elállt, e kiadás létrejöttének nehézségei miatt. A Duna (és yy A Dunánál") mint metafora Végül a kötet címválasztásáról. Számomra magától értetődően adódott ,y4 Dunánál" cím; József Attila nehéz vajúdás árán született, saját lelkének szörnyeit legyőző hatalmas költeménye ugyanis szerintem mit sem veszített aktualitásából, sőt, a kilencvenes években időszerűbb, mint valaha. Ezt, azt hiszem, nem szükséges bizonyítani, elég, ha az olvasó a könyv elejére lapoz, ahol a vers kézirata, illetve annak fakszimiléje igazolja állításomat. Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években két nagyszerű „útleírás", korunkkal adekvát esszéregény is született a Dunáról. Claudo Magris és Esterházy Péter műveire gondolok. A trieszti születésű olasz germanista Claudio Magris Duna-könyvében és a Hahn-Hahn grófnő pillantása - lefelé a Dunán című posztmodernben egyaránt felidéződik József Attila költeménye. (Magris pesti ciceronéja Szabolcsi Miklós volt!) Esterházy Péter alteregó-hőse, az Utazó is a forrásoktól a deltáig követi a Dunát. Többek között így filozofál: „látva, vagy legalábbis föltételezve, hogy van valami, ami Ulmot Béccsel és azt Belgráddal összeköti, és ha nem szeretné azt mondani, hogy ez a valami a Duna, e metafizikai locsi-pocsi, imaginárius folyam, akkor odajutna, hogy ő az, ő, aki összeköti Ulmot Belgráddal, ő, az utazó. De a hajót a Duna viszi, a Dunát meg a leélt életek súlya, az az elviselhetetlenül nehéz, amit elviselünk, mi, utazók. És ezért van az, hogy a rakodópart alsó kövén ül, és nézi, hogy úszik el a dinnyehéj, már akinek ez mond valamit." ...És mint mond Magris a folyóról, hasonló hangvétellel: „A Duna egy metafora: az összetett és az ellentmondásosan rétegződő modern identitás, sőt mindenféle identitás metaforája, mert a Duna nem azonosítható egyetlen néppel vagy kultúrával, hiszen sok országot átszel, sok népet, nemzetet, kultúrát, nyelvet, hagyományt, politikai és társadalmi rendszert összeköt." Azt hiszem, az olasz író itt egyszerre beszél a Dunáról és iy A Dunánál" című József Attila költeményről.
