Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

Vallomások József Attiláról - TORNAI JÓZSEF: Krisztus és József Attila

BOTTUM 3ozs^ KRISZTUS ÉS JÓZSEF ATTILA Az ember néha komolyan veszi. S emiatt bennem valóban azok a 45-ös, 46-os, 47-es dunaharaszti évek idéződtek föl, amikor legelőször olvastam József Attilát. De nemcsak ez, a „vallomás" szónak, ez esetben, mint hívószónak a jelentősége, hanem az a különleges dolog, amire ez a fölkérés ezzel a szóval engem ráébresztett. Én ugyanis azt hittem, hogy iskoláskorom, kamaszkorom nagyon következetes katolikus vallásos nevelését - mondjuk - olyan könyvek kezdték szétrágni és szétrombolni, mint Renan Jézus élete című könyve vagy Voltaire Candide-ja, vagy effélék. Vagy a filozófiai művek, de ez nem igaz. Ahogy ezen a „vallomáson" töprengtem, egyszeriben rádöbbentem arra, hogy akkoriban, amikor - legelőször azt hiszem - a Nagyon fájt olvastam el külön kötetként, majd később a Cserépfalvi-féle, „összes"-nek tartott József Attila-kötetet - ez körülbelül 46-ban történt -, ezzel szinte párhuzamosan a katolikus, de talán a nem katolikus világban is nagyon jól ismert Kempis Tamás-féle De Imitatione Christinek voltam a mindennapos olvasója. Anyámtól kaptam egy olyan példányt, amely latin és magyar nyelvű volt, és legnagyobb hasznomra és csodálatomra - ezt még talán sokan tudják - Pázmány Péter fordította. Ennek a könyvnek a nyelvezete nyelvújítás előtti magyar nyelv, valami végtelen gyönyörűség. Hogyan is idézhetném azokat a tökéletesen létező, szinte erotikusán érzékletes magyar szavakat, amelyek az embert megrázzák. És természetesen az a mondanivaló is, ami, azt hiszem, az európai kereszténységnek valamiképpen alapkönyvévé tette - főleg, azt hiszem, katolikusok számára - ezt a Krisztus követése című könyvet. Mit jelentett ez egy 15-16 éves, dunaharaszti, falusi gyerek számára, akinek az anyja mérhetetlenül vallásos parasztasszony volt, az apja pogány, szinte istentagadó, vad paraszt. Azt, hogy volt egy lény, egy mitikus vallásalapító vagy nem vallásalapító, de az egész emberiség egyik legnagyobb szellemi eszménye, és én ezt akartam követni nyomorúságos dunaharaszti viszonyaim között, és ezért az akkori naplóm, amit gyorsírással írtam, tele volt irtózatos bűnbánatokkal, mert hiszen egyáltalán nem tudtam követni az ideált, csak bűnvallomásokat tehettem a naplómnak és az akkori kamaszkori szerelmemnek, egy félorosz lánynak. Anyja egy cseljabinszki csodálatos orosz asszony volt, és tudjuk jól, hogy Dosztojevszkij, de Tolsztoj és más orosz regényírók szerint is, az oroszoknak óriási lelkük van, de az orosz nőknek még nagyobb. állomás. E szó rendkívülien érint.