Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

Vallomások József Attiláról - BALLA ZSÓFIA: „És minden ige fölöttem lebeg"

magánélet. Bármilyen fájdalmas: a költő sorsa - mások számára -, nem lehet fontosabb mint a vers. A Szabad ötletek jegyzéke nem fontosabb, mint a Medáliák, vagy az, hogy „Négykézláb másztam. Álló istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. " A parancsokon és ideologémákon fölül áll, azoknál fontosabb az emberi személyiség, a személyesség. Es az emberi sorson, személyességen fölül áll, annál több a mű, a vers, amely foglalat, háló. így lehet az ember a parancsoknál több és a törvényeknél kevesebb. „A mellékudvarból a fény / hálóját lassan emeli." Itt volt, itt van a Húsvét s miközben József Attiláról vallomást teszek, ujjam sebeibe mártom. így leszünk árulói mindannyian az elemzésben, amelyben bátorkodunk kijelenteni, hogy a személyes létben és a mindenki szabad prédájául vetett versben mi a fontos. Hogy miképpen örökkévaló az élet egyetlen töredéke és miképpen lesz a pillanat, a transzcendencia zárványa a vers. Azok, akik barátai, szerelmei, ismerősei, pályatársai közül túlélték József Attilát, többnyire írtak róla. Azt, hogy sokszor mutatkozott különcnek, elviselhetetlennek. Azt mondják, árva szörnyeteg volt. Irtózatosan szabad, térdre esetten járó fenség. Nem ragaszkodott méltóságához, csak a szabadságához. Próbálgatjuk sokan, elgondolni, mi lehetett volna József Attila későbbi sorsa, ha nem öli meg magát. Hányan akarták volna eltüntetni, megtörni, befogni. Az élő védekezik a halál ellen. E védekezés arroganciája nélkül kell bevallanunk: József Attilának akkor, 1937 decemberében nem mutatkozott más választása. Nem csak poétikai konzekvenciái voltak a kiúttalanságnak, hanem konkrétak, radikálisak is. Nem tudom, igazán nem tudom, szabad-e még ezt a személy szabadságának tekinteni. Nem tudom, hogy a szavakon és a szószerkezeteken kívül van-e a költőnek más szabadsága? Hogy Isten ad- e az életére is licenciát? Vagy ez lenne a kegyelem? „Angyal kóvályog nyelvünk felületén... " - mondja J.A. Amikor ezt írja, 18 éves. Kolozsvár-Budapest, 1994. április 1-10.