Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

FENYŐ D. GYÖRGY Hogyan tanítsuk József Attilát 1994-ben? (József Attila - középiskolás fokon)

5.1 A jelszó „a teljes József Attila" meghódítása, tananyaggá emelése volt; a harc a bármiféleképpen megcsonkított József Attila-képekkel szemben folyt. 6./ A gyerekekben nem kevés érdeklődés, figyelçm, szeretet élt József Attila költészete iránt, sőt, gyakran mint életvezetési, pszihológiai, etikai, filozófiai mintára tekintettek rá. Véleményem szerint József Attila tanításának helyzete ehhez az 1980-as helyzetképhez viszonyítva lényegesen megváltozott. 1.1 A jelenleg érvényes (1992-es) tankönyv szinkronban van a szakirodalom megállapításaival és szemléletével, illetve csak annyi a lemaradása, amennyi a dolgok természetéből adódóan szükségszerűen mindig van. 2.1 A tanítási gyakorlat nem független ugyan a tankönyv József Attila-képétől, mégis általában meglehetősen nagy távolság lehet a tanár és a tankönyv által bemutatott József Attila között. 3. / Ez azzal is magyarázható, hogy ma is rendkívül sokféle kép él a tanárokban József Attiláról, sőt ha lehet, a tanárok (sőt az egész magyar társadalom) József Attila-képe sokkal szórtabb, többfélébb, mint körülbelül tizenöt évvel ezelőtt volt. Van, aki a proletárköltőt tanítja, van, aki a proletárköltőt próbálja letagadni.Van, aki csak a kései József Attilára figyel, van, aki legszívesebben kihagyná József Attilát a tananyagból. Van, aki az 50-es évek szakirodalmán nőtt fel (Fövény Lászlónén, József Jolánon), van, aki a 60-as évekén (Szabolcsi Miklóson, Gyertyán Ervinen, Tamás Attilán, Horgas Bélán és Levendel Júlián), van aki a 60-as évek végének és a 70-es éveknek a szakirodalmán (Németh G. Bélán, Hankiss Eleméren), van, aki a 80-as éveken (Tverdota Györgyön, Szigeti Lajos Sándoron, Szőke Györgyön, Stoll Bélán, Beney Zsuzsán), és vannak, akik most végezvén az egyetemet már a „miért fáj ma is" kötet dokumentumait sem újdonságokként, hanem tudásuk alapelemeiként tartják számon. És ezzel csak a szaktudományos háttér - és áttételesen az irodalompolitika - különbözőségére utaltam; az irodalomtudományi, elméleti alapozásról, a filozófiai, ideológiai, világnézeti beállítódás különbségeiről nem is szóltunk. 4. / Nem szükségszerűen alakul ki kettős értékrend a diákokban József Attiláról, mégpedig azért nem, mert nincs egy egységes, ideologikus elvárás a költőről vallott koncepció tartalmát illetően. A tankönyv azért - és legfeljebb - annyiban részese a „hivatalos" József Attila elválasztásának a „saját" József Attilától, amennyiben szaktudományos nézőpontjával és nyelvével a gyerekek jelentős részére elidegenítőén hat. 5. / Az 1980-as évek fordulóján, elején kitűzött cél, „a teljes József Attila" birtokbavétele megvalósultnak látszik. Kedvezett ennek a szaktudomány: megjelent a versek kritikai kiadása, a pszichoanalitikus prózai írások gyűjteménye, a Kortásak József Attiláról című dokumentumgyűjtemény, kiváló tanulmánykötetek, új megközelítések születtek. Az életmű a maga teljességében került be a gimnáziumi tankönyvbe. Ujabb csonkítási kísérletek nem történtek, habár ennek, vagy József Attila újabb megtagadásának lehetősége fennáll. Ma ennek elsősorban politikai okai lehetnek, hiszen egy letagadhatatlanul baloldali elkötelezettségű költőről van szó. 6.1 Ma is megkülönböztetett figyelemmel fordulnak a diákok József Attila felé. Igaz, mintha az irodalom ma kevésbé lenne mozgósító erő, mint volt valaha - talán a hatvanas években. Azóta a művészetben a film, a tudományban a közgazdaságtan és a jog, a praxisban pedig a politika vette át az irodalom szerepét - vagy legalábbis próbálta időről időre át- vagy visszavenni bizonyos szerepeit.