Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

BÓKAY ANTAL: Modern és posztmodern poétika és életérzés József Attila költészetében - A hetedik

Quilligan, M. (1981): Allegory, Allegoresis, and the Deallegorization of Language In: Bloomfield, M. (ed.) 163-186. Quintilian (1953): Institutio oratorio 8. 6. 44 Harvard University Press Cambridge, Mass. Richards, I.A. (1936): The Philosophy of Rhetoric Oxford University Press London Van Dycke (1985): The Fiction of Truth - Structures of Meaning in Narrative and Dramatic Allegory Cornell University Pres Ithaca Jegyzetek 1. A recepciós helyzetet tovább bonyolítja, hogy a vers ma népszerű. Több középiskolai tanár említette nekem, hogy ez a költemény a mai diákok egyik kedvence József Attila versei közül és egyetemi szemináriumomon is azért került szóba, mert a hallgatók minden előzetes sugallat nélkül kérték tárgyalását. 2. Erről a témáról szólt Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetemen 1991. április 11-14. között megszervezett konferencia. Előadásai a Kabdebó-Kulcsár, 1992. kötetben jelentek meg. 3. József Attila 1936-ben meglepő tudatossággal utal erre a problémára. A Brassói Lapoknak adott interjúban utal Petőfi költészetére és elmarasztalja, hogy más verseiben alkalmazott forradalmi poétikája (tárgyias kifejezésmódja) személyességről szóló költeményeiben, szerelmes verseiben a romantikához csúszik vissza. Innen érthető József Attila azon kijelentése is, hogy „Reális szerelmi verseket írni (...) ez időszerű és egyben forradalmi cselekedet is" (Bokor-Tverdota, 1987. l.köt. 423.) 4. A következőkben folyamatosan (néhol vitatkozva) támaszkodom Németh G. Béla (1982) az önmegszólító versről szóló megalapozó tanulmányára. 5. Erről a „kegyetlen" oldalról szólnak a kései József Attila önmegszólító versei. 6. Ennek a tárgyias átértelmezésnek két formája van: marxista (például a Szerkesztői üzenet-ben) és pszichoanalitikus (például A bűn című versben). 7. Érdekes, hogy ezt a sajátosságot Németh László és Füst Milán rövid megjegyzése egyaránt tartalmazza. 8. Erről a kérdésről részletesen ír Németh G. Béla Heidegger kapcsán v.o.: Német, 1982. 119-126. 9. A számértelmezésben Hoppal (1988) és Cooper (1978) enciklopédiáit használtam. 10. Elsősorban ízes Mihály interpretációjára gondolok (ízes, 1977), de hasznosítottam egyetemi tanítványaim értelmezéseit és szemináriumaink tanulságait is. Próbaként 10-15 éves gyerekekkel is végeztettem értelmezéseket. 11. A sokféle, gyakran ellentmondásos definíció alapján ezt a terminust a kiterjesztett metafora értelmében használom, azaz egy olyan képet értek rajta, amelynek hordozója lényegi azonosság alapján helyettesíti, megtestesíti az enélkül megfoghatatlan tenort. A hordozó létezéshez juttat és ezzel artikulál egy lényegi értelmet. 12. A tüposz illetve figura fogalmak alatt voltaképpen ugyanazt értem, jelen értelmezés esetében nem látszik célszerűnek pontos elkülönítésük. A tüposz és a tipológikus szimbólumszervezés kapcsán elsődleges forrásom Northrop Frye (1981), a figura/prefigura kapcsán pedig Erich Auerbach (1944) tanulmánya. Valószínű, hogy a tipológia inkább az események modelljének azonosságára utal, a figura viszont inkább a személyek modelljének azonosságát jelzi. 13. Érdekes ugyanakkor, hogy az interpretetárok milyen lelkesedéssel és meggyőződéssel vallják az általuk tulajdonított jelentést. Mindenki a maga szakmája, érdeklődése szimbolikáját adja a versnek, a pap a bibliait, a néprajzos a népit, a mitológiával foglalkozó a Kalevalát, az irodalomtörténész Villont. 14. Ezért mondhatta Freud azt, hogy egy álom még akkor is megfejthető, ha az álmodó tudatosan eltorzítja, kitalálja az álmot.