Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

NAGY PÁL: József Attila és az avantgárd - avagy felhők a magyar irodalomban

veszeti albumot adott ki. Akkor derült ki, legalábbis számomra, hogy az európai modernista áramlatokhoz viszonyítva mennyire hagyományos J. A. költészete. Francia költőbarátaink, akiknek segítségével a verseket fordítottuk, József Attilát Baudelaire-hez, Verlaine-hez érezték közelállónak... Ezért is választottam labirintusaimhoz a Szabad-ötletek jegyzéke sorait, szövegtöredékeit; én ezt fordítottam franciára is. 2. A másik ok, ami miatt J. A. nem lett avantgárd költő: a Kassák-bírálatban is megmutatkozó pártossága. Lehet, hogy ez nála csak átmeneti korszak lett volna és egészséges, szabad elméje hamar ledobta volna az ideológiai béklyókat. 3. Erre azonban már nem volt ideje. Elhatalmasodó betegsége - ez a harmadik ok - megakadályozta abban, hogy a Szabad-ötletek jegyzéke modernségét az alkotómunka más területeire is átvigye. A versekbe, a tanulmányokba, például a Hegel, Marx, Freud című - töredékben maradt - tanulmányába. *** Az a verssor, amelyet J. A. Kassák egyik számozott verséből idézett („A virágnak árnyéka van, a felhőnek aranyból koronája") eredetileg így hangzott: „A virágnak agyara van, a felhőnek zöld kecskeszakálla", és a világirodalom egyik legszebb, legszuggesztívabb verssora volt. Mi az, hogy volt! Ma is az; egy verssort nem lehet meg nem történtté tenni! Még akkor sem, ha - s ezt tudjuk - maga a vitákba, félreszorítottságba, harcba belefáradt Kassák Lajos változtatta, szelídítette meg. (Lám, József Attilának még így sem volt elég szelíd, elég értelmes...) Megteszünk-e ma mindent, hogy a magyar avantgárd ne legyen mindig a pálya szélén, hogy ne legyen ennyire nehéz az avantgárd helyzete, hogy létét és eredményeit azok is elismerjék, akik más esztétikai eszményeket hirdetnek, hogy az avantgárd természetes és megbecsült része lehessen az egyetemes magyar irodalomnak?!