Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
FEJTŐ FERENC: Levélesszé József Attiláról
meszeiének, sorsának irgalmatlan törvénye szerint teljesíteni kezdte. Irtózatos árat fizetett a nagyságért, de semmivel sem maradt adós. Alig vigasztal most más, minthogy megmondhattam neki ezt, hogy hódoltam neki"... És nekrológomat ezzel fejeztem be: „A babonát, hogy kortárs nem, csupán az idő ítélhet ügyében, elvetjük. József Attila igaza nem kétséges. Az egyetlen volt Adyék generációja után, akinek megadatott a tökéletesség képessége. Akinek nem néhány verse, hanem egész műve megérdemli az örökkévalóságot."
/