Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

TASI JÓZSEF: József Attila és a Bartha Miklós Társaság, 1928-1930

vállalata lenni. Budapest, 1930. október 31. Fábián Dániel, Simon Andor, Lakatos Péter Pál, József Attila, Kodolányi János, Halmos Béla, Vass László, Gál István, Gunda Béla és társaik." A nyilatkozatot a Népszava november 1-jei száma és - néhány nappal később - A Nap című pozsonyi hírlap közölte csupán, utóbbi Kovács Endre Hitlerizmus dúl... című, a kilépőkkel együttérző glosszájával. A kilépők között itt Olt Károly is szerepel. Fábián későbbi kommentárja szerint a nyilatkozat elhamarkodott volt, mert többen nem tudtak a kilépésről azok közül, akik teljesen egyetértettek volna vele. Szerintem a kilépés egy hosszú folyamat eredménye, még ha bejelentésére gyorsan került sor, akkor is. Fábián Dániel, akivel sokszor beszéltem a Bartha Miklós Társaságról, azt mondta egyik alkalommal, hogy azért lépett ki, mert tartott tőle, hogy a B.M.T. legközelebbi tisztújító közgyűlésén nem választják meg ügyvezető elnöknek - ezt a tisztségét főleg Asztalos Miklós több esztendős távolléte indokolta -, sőt, tán a Társaságból is kizárják. Ez lehet az igazság, amit az is igazol, hogy később, amikor a kilépők közül sokan, köztük József Attila is visszatértek a B.M.T.be, Fábián nem tartott velük, mivel - mint írja - csak osztályvezetői tisztség jutott volna neki

86 Érdekes epilógusa a kilépés utáni heteknek a Kohó című folyóirat ügye. Ez mintegy az Új Magyar Föld feltámasztása lett volna, Fábián Dániel és Simon Andor szerkesztésében. A lap egyik előkészítő üléséről fennmaradt Illyés Gyula 1930. november 15-i naplójegyzete. A PTOE-ban volt a találkozó, Fábián Dániel, József Attila, Simon Andor, Haraszti Sándor, Sándor Pál, Antal Sándor, Ember Ervin és még néhány fiatalember részvételével. Néhányan az utcán, majd Sándor Pál.lakásán folytatják a vitát, Antal Sándor, Haraszti Sándor és József Attila részvételével. Innen hazafelé a Körúton a költészetre terelődik a szó: „József át fogja írni eddigi verseit forradalmiakká és kiadja, Üsd a tőkét, ne siránkozz címmel." Ezt a megbeszélést követhette az a néhány nappal későbbi, melyről fennmaradt Vass László levélbeszámolója Szalatnai Rezső számára. A levelet B.Bernát István közölte 1989-ben. Idézem:"Á »Kohó« lapindításáról hallottál? Simont a József Attilák és Haraszti Sándorok csak megfelelő politikai ellenőrzés mellett lettek volna hajlandók megtűrni a szerkesztőségben. - Sajnos, Fábián Dani is hajlott erre. Simon - nagyon helyesen végre valahára - kikelt ellenök és most egyedül fogja szerkeszteni a »Kohot«. - (József Attila szörnyen megharagudott Simonra, hogy visszaadta egy a Kohónak szánt kritikai tanulmányát, amelyben Tamási Áron művészetét 100% marxista szemszögből bírálta.)" Megtudjuk továbbá, hogy a költő ezután a Korunkban szándékozik közzétenni bírálatát.

89 Ez az információ - Illyésével együtt - több szempontból is fontos. Egyrészt segít a Hajnali madár c. Tamási-kötetről töredékesen fennmaradt József Attila írás keletkezésének pontosabb behatárolására; magam ezt 1930. novemberére teszem. Az sem lényegtelen, hogy József Attila és Fábián Dániel csöppet sem neheztel Haraszti Sándorra a Ki a faluba-ió\ írott bírálatáért, sőt, vele együtt baloldali, szocialista-kommunista elkötelezettségű irodalmi lap kiadását tervezik. Harmadszor, József Attila ekkor már vállalja a Korunk szellemiségét és oda szánja a Simon Andor által elutasított bírálatát. (József Attilának csak 1931. szeptemberétől jelennek meg írásai Gaál Gábor szemléjében.) Simon Andor viszont, akiről több ekkori dokumentum is tanúsítja, hogy 1930. végén belépett a Nemzeti Szocialista Pártba, nem vállalhatta a baloldali értelmiségiek folyóiratának szerkesztését. A Kohó így az Előőrs irodalmi mellékleteként je-