Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)

TASI JÓZSEF: József Attila és a Bartha Miklós Társaság, 1928-1930

néhány gondolatot. Mindenek előtt ezt: „Hazánkban ma minden társadalmi és gazdasági kérdés parasztkérdés." Ebből ő a népi kultúra dominanciája szándékát és az európai kultúrértékektől való elhatárolódás programját olvassa ki. Idézi a röpirat híres sorait: „Ne csak Kanttól és Husserltól, ne csak Hűmétől és Russeltól, ne csak Descartestól és Bergsontól tanuljatok!"; továbbá: „A magyar észjárás formáit, amelyek nélkül pedig magyar bölcselet nem lehetséges, a paraszti okoskodásban találjátok." Bírálatában Kecskeméti megkülönbözteti a paraszti és a nemzeti fogalmát. A magyar nemzeti eszmét és kultúrát, állítja, a polgári rend tagjai teremtették meg. „A paraszt a maga tájszólását beszéli, nem a polgári irodalomban és iskolában pallérozott nyelvet, kultúrája végtelen, ősi közösségeket mutat más nemzetek parasztjával. A nacionalizmus, az állami különcélúság maga nem paraszti - a mi fogalmazásunkban az is polgári elv." Ebből következően a parasztért való lelkesedés is tipikusan polgári visszasóvárgás a röghöz

63 E bírálatra a költő válaszolt, de írását a Századunk nem közölte. Válasza töredékesen megjelent 1946-ban a Szabad Népben és 1958-ban - innen átvéve - a kritikai kiadás III. kötetében. Itt Szabolcsi Miklós feltételesen a Győry János-polémiához kapcsolódónak vélte; ugyanis az első közreadó a tényleges vitára célzó konkrét utalásoktól megfosztotta. 1989-ben Tverdota György közreadta a cikk teljes szövegét. József Attila, mint a Győryvel vitatkozó írásában, itt "is hivatkozik BMTtagságára: „Engedjék meg, hogy a Bartha Miklós Társaságot ért támadáshoz én is, aki a Társaság egyszerű tagja vagyok, hozzászóljak." A támadások személyében is érintik, „hiszen - írja - setét ellenforradalmárnak bélyegeztek bennünket, amiért a magyarság különösen van és a különös mivolt éppoly kevéssé tagadható meg a magyarságtól, mint a németségtől vagy az angolságtól." Voltaképpen itt kezdődik a vitacikk marxista érvelése, a költő e cikkét 1930. szeptemberében vagy októberében írhatta, de még a BMT-ből való kilépés előtt. Az is lehet, hogy az október végi kilépés miatt nem adta le; a közreadott gépirat befejezetlennek tűnik, az érvelés első pontja fel van tüntetve, ám az szinte parttalanná válik és a második pont kijelölése el is marad. Nemcsak Kecskeméti Györggyel vitatkozik - le sem írja a nevét -, hanem Róna Imrével vitázva az általa ifjú szellemi kannibálnak mondott Féja Gézát és, a Magyar Szemlének megfelelve, - amely legutóbb a Nyugattól való elfordulás miatt rótta meg őket - Fábián Dániel sokat támadott Európa jövője és a magyar paraszt c. tanulmányát védi meg Eckhardt Sándor 1930. májusi bírálatával szemben. Rendkívül érdekes, hogy amikor a költő első lépéseit teszi a marxizmus szakkifejezéseinek műveibe való emelésére, helyi, közvetítő tőkésségként adaptálja a komprádor burzsoázia fogalmát.

64 József Attila vitacikke fogantatásával egyidőben készült Haraszti Sándor hírhedt támadása, Magyar eszerek című cikke, mely a Korunkban jelent meg 1930. októberében. Sokszor idézett bekezdését én se hagyhatom el: „Az orosz szociálforradalmárok legendás nevét újabban kikölcsönözte a Bartha Miklós Társaság - fügefalevélnek. Azt takarja el vele, amit egyelőre nem akar mutogatni: szellemének fasiszta díszeit. A magyar élet vihartjelző kaján szellői azonban néha lesodorják róla és Fábián Dánielek pőrére vetkőzve állnak a fórumon. Azt is megmutatják, amit nem akarnak: a romantika mögött a valóságot, reakciós arcukat, amit muzeális értékű díszkoszorú övez. Ki a faluba! a címe annak a röpiratnak, amit a költő József Attila és Fábián Dániel, a Társaság vezetője írt - fügefalevél nélkül. S ebben a röpiratban csak úgy tobzódik a fasiszta szellem."

65