Tasi József szerk.: „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 3. Budapest, 1995)
TASI JÓZSEF: József Attila és a Bartha Miklós Társaság, 1928-1930
Idézi Balogh Edgárt, aki Az új nemzedék szava című tanulmányában bejelenti: „a Sarló már nyíltan szocialistának vallja magát", mert „ebben találta meg a maga reális kisebbségi programját." Fábián Dániel is „Az osztályszocializmussal szemben a nemzet szocializmusát sürgeti", Kodolányi János pedig „az ifjúság és munkásság mindennapos, kölcsönösen nevelő érintkezését." József Attila, tanulmánya második részében nyelvművelőként lép fel. Tételét „Hangyabolyban nem nyüzsög úgy a hangya, mint ebben az idegen szó, amelyet a magyar meg nem ért, amelynek népe sincs" - példákkal bőségesen bizonyítja. Most értjük meg a tanulmány címét is: a néptelen szavak azok, amelyeket nem beszél a nép. írása e részének közvetlen előzménye a Századunk 1929. márciusi számában közölt bírálata Tolnai Vilmos Magyarító szótáráról. 1 A tanulmány ezután a bírált folyóiratszám verseiről szól, elmarasztalóan. Csupán Fodor József, Illyés Gyula és Simon Andor egyik verse (talán a Pihen az öreg bányász) nyeri el tetszését. Külön bírálja a kötet túlcsorduló szabadverseit, a Most férfi énekel című Szalatnai Rezső-verset külön is megemlítve. Érdekes háttere ennek, hogy Szalatnai Rezső 1929. szeptember 18-án küldte el öt versét Fábián Dánielnek, válogasson belőle az Új Magyar Föld számára. Szeretné, ha többi verseit és egy cikkét is hozzásegítenék a megjelenéshez, ebben bizonyára segítségére lesz Vass László, Illyés Gyula, József Attila és Simon Andor. 20 József Attila helyesen ítélt. A későbbiekben Szalatnai a prózában (esszé, publicisztika) jeleskedett. 6. Magyar Mű és Labanc Szemle Hamarosan e bírált lapszám védelmében ragad tollat József Attila az Új Magyar Föld harmadik, 1930. január-márciusi számában. Győry János Elképzelt parasztklasszicizmus című írását zúzza itt izzé-porrá. Ez az írás a Magyar Szemlében jelent meg 1930. januárjában. A konzervatív kormánykörök nívós folyóirata több ízben is foglalkozott a Bartha Miklós Társasággal. Előbb jóindulatúan (1928. júniusában és decemberében), majd 1929. januárjában maga Szekfű Gyula ragadott tollat Fábián Dániel Európa jövője és a magyar paraszt c. előadása ellen. 21 Szabolcsi Miklós szerint Győry János vitacikke (Szekfű bevezetőjével) voltaképpen a Sarló (és a BMT!) baloldali fordulata ellen irányul - ezt a fordulatot József Attila 1929. decemberében egyetértően regisztrálta az Előőrsben. Állásfoglalása mellett továbbra is kitart: „a M. Szemle hanyatt-homlok iparkodik megóvni ifjúságunkat a nevetséges szocializmustól - tehát lepocskondiázza a népköltészetet, úgy, hogy attól koldul. A »nevetseges szocializmus« igen bajos fogalmi kapcsolat, meg is oldom akként, hogy a nevetségestől óvakodjék csak a Méltóságos Szemle, a szocializmusra oedig figyelmesen és népünk jövőjét nyitogató szeretettel vigyázunk mi magunk." Győry János a Neumann-féle „gesunkenes Kulturgut" elméletével kívánja letaglózni a BMT népi kultúrára alapozó íróit, írásait. Győry tudományos „fölényét" József Attila sokszorosan felülmúlja. Ha ezt a pamfletjét olvassuk, elképzelhetjük, milyen lehetett a költő vitapartnerként. (Lehengerlő, számos emlékezés tanúsítja.) Esztétikai nézeteit a kristályosodás állapotában szemlélhetjük, „költészet és nemzet", „a művészet lélekidézés", a népdal és az egyetemes, a nemzet kapcsolata. Itt is találunk utalást a néptelen szavakra: „ha nyugati kultúrával hivalkodó sajtónkat vakarjuk meg, kiderül, hogy parasztságunktól való távolállása folytán, igazán nem tud nem színesen, hanem tisztességesen sem magyarul". Következtetése: „ha népi eredetű a nyelv, akkor a költészet általában, s így a műköltészet is az".
