Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Ratzky Rita: Petőfi öltözködéséről

hű barát, Sass István: „Hogy szeretett szülőinek gondozását s legfőkép imádott anyjának mindenre kiterjedő jóságos figyelmét már ekkor ide magával hozá, mutatta ruházatának rendessége s választékossága a hétköznap, ünnep s évszakhoz alkalmazva. Mintha ma is látnám kék szátengló, testhez álló öltönyét, mely vasárnaponként irigylésre méltón simult karcsú derekára s oly szépen kiemelé a vállnak s csípőnek arányosan terjedő méreteit, hogy emlékezetemben még tarka, lapos gombjai is kitörülhetetlenné váltak. Ezen díszben sétált föl, fényesre csiszolt lábbeliben, a tisztára sepert házsor előtt, ünnepnapokon az iskolába, hol összegyülekezve sorjában mentünk tanárunk kísérete mellett isten házába".

4 A Petrovics család 1838-1839 fordulójára tönkrement, apja vagyonának elárverezését kérik,

5 ettől kezdve a katonáskodó ifjú ember és az otthontalan vándorszínész ruházatát előbb a regula, majd a szegénység alakítja, ez utóbbi már a Selmecbányái diák külsején is nyomot hagyott. Milyennek látja Sass 1839 őszén a katona Petrovicsot? A szobába léptemkor ugyanis szerényen meghúzódva festetlen diákládán üldögélve találtam egy fakó arcú, mohodzó bajuszú, vézna kinézésű, egészen igénytelen külsejű katonát, ölében lógatva fehér vállszíjáról lecsüngő szuronyai. Köszöntésemre katonásan felállt, oldalára huzá fegyverét s érdes tenyerének szorítása testalkotásától elütoleg, edzett kezek erejét érezteté velem. Sárga pitykés, zöld hajtókás monturja, nadrágja, csónakszerű bakkancsa ugy totyogott rajta, mintha nem is rászabták volna, egyedül nyakszorítója állt feszesen, felpec-kelvén vékony nyakán ülő fejét"). Fizikai állapota, külső megjelenése obsitos katona korára, 1841 február végére tovább romlik, akik ekkor viszontlátják Pápán, majd néhány héttel későbben Pozsonyban, bizony alig ismerik meg az egykori iskolatársat, gyermekkori pajtást. Orlay Petrics Soma, a másodunokatestvér, akivel az utolsó felhőtlen nyarát töltötte Ostffyasszonyfán, így ír: „bakancsba fűzött kékszínű szűk nadrág, katona-frakk és lapos fehér posztó kucsmában, a milyenben az obsitos katonákat szokták elbocsátani. Egy görcsös bot s válláról lefüggő durva vászon-bakó volt minden magával hozott holmija."

7 Pápai látogatása egy kellemetlen epizóddal zárul: „Ekkor egy reggelen az a bogara támadt, hogy ő félre tett katonaruhájába öltözik s abban megy iskolába. Én e szándékától megrettentem, legkivált azért, mert éppen egy oly tanárunk tartott akkor előadást, a kit tanítványai fitytyel, kakukolással s minden kigondolható idétlenséggel vérig bosszantottak, s az öreg mogorva tanár leste az alkalmat, hogy magát a sok injuriáért valamelyik rajta kapott tanítványán megboszúlhassa. [...]) Petőfit föltett szándékától leverni, hiú törekvés volt, ő minderre csak azt válaszolta: Ez öltözet tisztességes, sokat szenvedtem én abban és senki előtt nem szégyenlek benne megjelenni. [..Ja vén tanár előbb mord tekintetét szegzé reá, s indulatos hangon kérdé: micsoda ember az ott

1

? - majd fölismerve őt, haragja egész dühével támadta meg a csendzavarásért, kicsapatással fenyegette, s a teremből azonnal kitakarodni parancsolta. Midőn az előadás után lakásunkra értem, Petőfi már kis tarisznyájába pakolt."

8 A pozsonyi szemtanúkra még kellemetlenebb benyomást tett Petőfi: „A Dunaparton sétálva egy rongyos nadrágú, iszonyúan szűk és kiszakadt nyári dolmányú fiatal embert pillantottam meg'®; „egy kopott, világoskék bonjourban levő desperat kinézé-