Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)

1923-as Petőfi-ünnep már a hivatalosság unalmába fullad, a beszédek az idegen, importált, „örökkön nyugtalanító világszellem"-et ostorozzák. (A Petőfi-Ház) A Petőfi-Ház létrehozása a Petőfi-kultusz fontos eleme. A társaság tisztában van ezzel, ezért európai példákra hivatkozva sürgeti létrehozását. Több nemzeti kultuszhely létezik már ekkor: Angliában a Shakespeareház, Németországban a Goethe frankfurti szülőháza, Ferrarában Ariosto lakóhelye, Firenzében Dante dolgozószobája. 1886-ban nyílik meg a Goethe Társaság védőszárnya alatt a magyarok által leginkább látogatott zarándokhely és sokat hivatkozott előkép, a weimari Goethe Múzeum. Gyulai ugyan joggal teszi szóvá a Petőfi-ház létesítésének tervét bíráló cikkében, hogy a fenti példák szerint emlékhellyé rendszerint azt a házat szentelik fel, ahol az író született vagy élt és alkotott, de létezik hazai ellenpélda: Kazinczy 1850-ben felavatott dór stílusú mauzóleuma Széphalmon - ide Petőfi is zarándokolni jött már -, amely az idők során átalakult múzeummá. A múzeum, mint épület, bizonyos értelemben kultuszhely, funkciója, működése a temploméhoz hasonló: a szent, a megőrzendő, átörökítendő helye, a nyilvános és zárt rész elkülönül. Ide érkezik a látogató, a „zarándok", s itt a tárgyak révén közvetlen kapcsolatba kerül a költővel.

41 Az emlékház feladata, hogy egy eszmét tárgyiasíthatóvá, kézzelfoghatóvá tegyen, „kiállítsa" és egyben cselekvési lehetőséget - pl. koszorúzást kínáljon vele kapcsolatban. „A nagy szellemek ilyen emlékhelyeit nem csak szokásból, unaloműzésből keresi fel az utas, hanem inkább abból az ösztönszerű vágyódásból, hogy, a kinek remek alkotásait lelki gyönyörűséggel annyiszor megcsodálta volt, szemtől-szembe látva most annak születése, fejlődése, küzdelmei és végső tusája színhelyit: - varázsolja jelenné a multat s így mintegy fürössze meg lelkét a földi halhatatlanság [...] magasztos rejtelmének misztériumában."

42 Az emlékhelyek felkeresésének rítusa ősidők óta a csoportok belső szolidaritásának erősítésére szolgál, a Petőfi-ereklyék ritualizált megtekintése a hivatalossá váló nemzeti érzések megerősítését szolgálja. „Ennek a kultusznak, amelynek egyik látható kápolnája a Petőfi-ház, nem a vak tekintélyimádás, még kevésbé a holt ereklyetisztelet vagy éppenséggel a sekélyes gyűjtőszenvedély adja meg tartalmát. Igazi jelentősége az, hogy beleviszi a közönséget, ébren tartja és terjeszti a vágyát az eleven erkölcsi értékek után, amelyeknek a kultusz maga csak csigahéjjá."

43 A nemzeti kegyhely, a Petőfi-Ház iránti igény a relikviák számának növekedésével együtt erősödik, bár az ellenzők is hallatják hangjukat a sajtóban: „Nekünk úgy tetszik, hogy nem Petőfinek, hanem a Petőfi-társaságnak van szüksége ily kegyeletes házra, hol kényelmesen elhelyezkedjék s a magyar szépirodalom vezérszerepét kísérelje megjátszani, a melyre nem igen látszik hivatottnak."

44 1906-ban Bartók Lajos indítja el a gyűjtést, majd halála után Endrődi Sándor folytatja; hamarosan megveszik a Bajza utcai házat. A jelentős anyagi erőt kívánó vállalkozást végül Herczeg Ferencz ötlete juttatja révbe, a magyar nőket kéri fel a gyűjtésre: „Hiszen a hölgyek úgyszólván az egyedüli közönsége a magyar szépiro-