Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

ELŐSZÓ Az irodalmi kultusz önálló kutatási diszciplinaként 1989-től honosodott meg Magyarországon. Dávidházi Péter „Isten másodszülöttje." A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza című könyve inspirálta az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársait Kultusztörténeti Kutató Csoport (KUKUCS) létrehozására. A kötet az írókultuszt, egy már korábban is ismert, de eddig nem elemzett jelenséget állított reflektorfénybe, s lökést adott sokaknak, hogy az irodalmi kultuszokhoz - az irónia és az elutasítás helyett - a megismerés és a feltárás attitűdjével közelítsenek. A kutatás módszereiben, a kultusz megnyilvánulási formáinak rendszerezésében később többen támaszkodtak a könyvben kifejtett hármasságra: a kultikus érzület, a kultuszhoz kapcsolódó cselekvések (rítusok), a kultusz nyelvi jellegzetességeinek vizsgálatára. Az első konferenciát 1989-ben tartották Irodalom és kultuszképződés címmel, anyaga az Irodalomtörténeti Közlemények 1990/3. számában jelent meg. A harmadik, már nemzetközi konferencia 1991-ben zajlott le az Irodalomtudományi Intézetben; ennek nyomán állította össze Dávidházi Péter és Karafiáth Judit a Literature and its Cults (La littérature et ses Cultes) című tanulmánykötetet Bp. 1994. A jelen kötet a második, 1990. november 5-6-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott konferencia előadásait közli, jórészt továbbfejlesztett, átdolgozott formában. A tanácskozás az irodalmi múzeumot, mint jelenséget választotta témájául, de elhangzottak a kutatás általánosabb irányába eső dolgozatok is. A konferencia kezdeményezéséért és megszervezéséért Tverdota Györgyöt, támogatásáért a vendéglátó intézmény főigazgató-helyettesét, Taxner-Tóth Ernőt illeti köszönet. A rendezvénnyel egyidőben nyílt meg a múzeumban A körömkefétől a babérkoszorúig című kiállítás, amely az irodalmi kultuszok tárgyi emlékeiből - relikviákból, fotókból, kéziratokból - válogatott. * A hazai kultuszkutatás, mint ez a konferencián bebizonyosodott, a kulturális antropológiának ahhoz az ágához kapcsolódik, amely a törzsi, a paraszti kultúrák, a középkori közösségek után a modern ember társadalomlélektanát, magatartásának általános mozgatórugóit vizsgálja egy speciális kultúrtörténeti jelenségen keresztül - történeti szociológiai, mentalitástörténeti stúdium. A kultuszkutatás szubjektív előfeltétele az empátia, annak elfogadása, hogy Járnak közöttünk olyan emberek, akiknek más az értékrendjük mint a mienk" (Tverdota), a nemzeti kultúra sokszínűségének, többrétegűségének elismerése. A konferencia előadásait élénk és tartalmas vita követte. A felszólalásokból kitűnt, a témák különbözősége ellenére a következtetésekben rengeteg a kapcsolódási pont, a feltűnő egyezés, bizonyos mintázatok ismétlődnek. Többen körbejárták azt a jelenséget, hogy az irodalmi kultusz főszerep-