Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)

később azonban összekülönbözik Herczeg Ferencékkel, a korabeli szóbeszéd szerint óriási összeget, százezer koronát illetve nemességet kér adománya fejében.

24 A már kész kiállítást lebontják, a gyűjtemény 1912-től a Nagymező utcai Ernst Múzeumban látható. Ernst Lajos halála után, 1932-ben a helyiség kiállítóteremmé alakul, a Petőfi-relikviák a Nemzeti Múzeumba kerülnek. A Petőfi Társaság relikviaiamnak sajátossága, hogy tudatos gyűjtő-, kutatómunka eredménye, nem hagyatéki anyag. Kéry Gyula, mint többször meg is fogalmazza, Petőfi emlékét tárgyiasítani, kiállítani akarja, ezért az életrajz nyomán, a kortársakkal, ismerősökkel és leszármazottakkal készített interjúk alapján valóságos nyomozást folytat az ereklyékkel kapcsolatban. Az eredetileg újságíró Kéry nagy energiával fog munkához, az egész országot átfogó mozgalommá fejleszti a relikviagyűjtést - az összeszedett tárgyak mennyisége mindenképpen lenyűgöző. (Különösen, ha a Kisfaludy Társaság vagy a Nemzeti Múzeum ereklyéivel vetjük öszsze. Az ajándékozókat mindenesetre ösztönözhette az a lehetőség, hogy kincseik biztosan a nagyközönség elé kerülnek. Erre utal Petőfi egyik könyvének utolsó bejegyzése is. A belső címlapon a következő olvasható: ,,Arany Jánosnak Petőfi Sándor.", az előzéklapon ez áll: „Garay Jánosnak Arany János.", a címlapon az ajánlás: „Kozma Andornak. Garay János özvegye.". A belső borítón a gyűjteménybe kerülés rögzítése: „Kaptam e könyvet 1905 júl. 8. Halálom után ez a könyv a Kisfaludy-Társaság ereklyetáráé legyen! Kozma Andor - Minthogy a Kisfaludy-Társaság még mindig s úgy látszik örökbe a világ elől elzárt helyen porladoz, noha drága kincseket is rejteget, régebbi elhatározásomat megváltoztatva, ezt a könyvet a Petőfi Társaságnak ajándékozom a Petőfi múzeum részére. Budapest 1923 márczius 13. Kozma Andor) A gyűjtés hangulatára mindenképpen jellemző Kéry Gyula riportkönyvének alábbi részlete: „Cser Gábornak, a dömsödi gazdának nem egyszer sok pénzt kínáltak azért az egyszerű, szú-ette, kopott nyoszojáért, melyben a Petrovics mészáros fia a világra jött. De Cser Gábor nem adta oda senkinek, nekem is csak akkor engedte át, midőn megtudta, hogy a Petőfi-társaság ereklyetárában fogják kegyelettel megőrizni. Késő éjszaka adtam fel a dömsödi ereklyéket a vasúti állomáson. Vasárnap nem szoktak fehérárukat felvenni, de mikor a vasúti tiszt megtudta, hogy Petőfi ereklyéiről van szó, szíves készséggel azonnal intézkedett, s az első vonattal útnak indította azokat. Reggelre már Budapesten voltak. A József-városi pályaudvaron elém sietett a szállító kocsis és kérdé, hogy én keresem-e a Petőfi ágyát és almáriumot? Meglepett a kocsis kérdése. - Honnan tudja, hogy Petőfi ágya? — Mert rajta van - válaszolta - a vasúti czédulán. És csakugyan ott találtam az ágy oldalfájához kötve egy kis papirtáblát a következő főlirással: „Emberek! Vigyázat! Petőfi ágya!!!"