Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Kalla Zsuzsa: Irodalmi relikviák, világi ereklyék (A Petőfi-kultusz tárgyai)

A szent közvetítő, közben járó (a korabeli szóhasználat szerint „patrónus") a földi ember és a világot irányító magasabbrendű hatalom között, a hozzá folyamodó kérésére befolyásolja ezt az erőt. A hívőnek a szent testével kapcsolatba került tárgyat kell megértenie, vagy akárcsak látnia, így e lánc révén kerül kapcsolatba az istenivel, a magasztossal, a félelmetessel, felfoghatatlannal. (E képzetcsoport gyökerei - minden bizonnyal a szentkultuszban is - az érintkezési mágia rítusaihoz nyúlnak vissza, amely egyike az egész emberiséget érintő vallási univerzáléknak.) Az ereklyék általános védelmet nyújtottak, elősegítették a gyógyulást, elűzték a gonosz erőket. Nyssai Szent Gergely szerint: „amikor [az ereklyékre] pillantanak, akárha virágjában ölelnék át az élő testet: szem, fül, minden érzék érez, s a tisztelet és megindultság forró könnyeivel úgy könyörögnek a mártírhoz, hogy járjon közben értük, mintha élő valójában ott állna előttük".

5 Híres emberek nyilvános gyűjteményekben kiállított tárgyai máig hasonló, a nem is ilyen erejű vonzerőt gyakorolnak a közönségre. Cholnoky Viktor írja benyomásairól, amikor megnézi a Petőfi-Ház kiskőrösi szobáját: „Nem mersz az ágyhoz hozzáérni, mert talán itt álmodta először azokat az álmokat, amelyek nem hazudnak..."

6 Az ereklyékkel kapcsolatos hiedelmekre egész szertartásrend épült. Ennek eleinte legfontosabb eleme az őrzés, majd a megtekintés, bemutatás lett. A kolostortemplom maga is ereklyetartó, kezdetben csak megszentelt közösségek őrizhették ezeket a tárgyakat, illetve királyok, császárok legitimálták vele hatalmukat. Később a zarándoklat, a körmenet az egyszerű hívőnek is lehetőséget adott, hogy közel kerülhessen a szentek ereklyéihez. Ez a folyamat jól nyomon követhető a Petőfi Társaság relikviáinak sorsán. Eleinte az elnök, Szana Tamás lakásán őrzik őket, a társaság erejéből csak arra futja, hogy egy díszes szekrényt készíttessen nekik. Majd a városligeti történeti arcképcsarnok egy helyiségébe kerülnek. De már 1881-től cikkek, beszédek sürgetik méltó kiállításukat: ,,[...] nincs múzeum, a hova szent áhítattal és lelkesedéssel zarándokolhatna a késő nemzedék."

7 A kormány és a főváros támogatásával 1909-ben megnyílik a Petőfi-Ház a Bajza utcában, Jókai egykori villájában, mely mint Herczeg Ferenc mondta megnyitó szavaiban: „Csak szimbólum, mert hiszen Petőfi élni fog örökké az ő műveiben. De hiszen a vallásnak is meg van a maga írott dogmája, azért mégis szükség van templomokra, szimbólumokra, amelyeknek állandó szuggeráló hatásuk van arra is, aki egyébként ritkán menekül a vallás vigasztaló karjaiba. Ilyen szuggeráló hatást vár ő a Petőfi-háztól."

8 A szent földi életét, tetteit, személyiségét megőrizte, típussá csiszolta legendája, így a szentek galériája lehetőséget adott a hívőknek a választásra, amelynek kézzelfogható jele a keresztnév, ez az egyén azonosságát egy szenthez köti. Az egyetemes kereszténységen belül a zarándoklat, az ereklyékkel kapcsolatos rítusok gyakorlása révén a hívő egy kisebb, eszmei közösség tagjává vált azzal, hogy foglalkozása, élethelyzete, otthona, betegsége, vágyai szerint fohászkodott az általa választott közvetítőhöz, szenthez. Az egyes szentekhez kötődő legfontosabb esemény kezdetben a mártír halálának évfordulója, ezen a napon lakomát tartanak sírjánál mintha a hajdanvolt patrónus látná vendégül tisztelőit. A sír az antik fo-