Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - E. Csorba Csilla: Szederinda (Jókai írói jubileuma)

Jókai, a rózsák atyja, 1898. okt. 2. képeslap, PIM Művészeti tára gedve. A költő elmosolyodott, a félegyházi kisfiú pedig boldogan ment tovább, mint aki híven teljesítette kötelességét."

11 Az én-kultusz a legendateremtésben máskor is működött, elég csak az ismert esetet említeni: köztudott, hogy Kossuth Lajos Jókait üzenettel küldte Rózsa Sándorhoz, ahová nem jutott el, mégis ő maga több alkalommal, rendkívül színesen írja meg a betyárvezérrel való találkozásának történetét. Élete, cselekedetei kerekké válnak, hőseivel azonosul, adomái igaz történeteknek hangoznak. Jókai 50 éves írói jubileumának eseményei a korban oly népszerű Apotheozis címmel ellátott élőképhez hasonlíthatók, ahol minden kellék együtt van a megdicsőüléshez, felmagasztaláshoz, istenítéshez: a szereplők ünnepi öltözetben, a patetikus szavalatok, jelképes ajándékok, s a Haza nemtője által átnyújtott babérkoszorú.

12 A képzelt előadásnak azonban végeszakadt, a díszleteket lebontották, a szereplők új szerepet tanultak be, soha nem látott gyásszal és pompával temették el Kossuth Lajost, az ezredéves országot ünnepelték, Szabadság, Kossuth, Erzsébet szoborpályázatokba, emlékművekbe ölték a kollektív nemzeti akaratot. A Jókai kultusz ezzel lezáródni látszik, Feszty Arpádné a zsörtölődő Váli Mari szerint ruháskosarakba rakatja és a padlás-