Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

II. Esettanulmányok: XIX. század - Keserű Katalin: A kultusz köztes helye Kazinczy magyarországi kultusza

cia felvilágosodás szülötte.

3 Noha a francia akadémia 1758-as pályázatának témája a ,,nagy ember dicsőítése" volt, s az akadémiai szemlélet akkor még összehangzott az abszolutizmuséval a tekintetben, hogy a nagy ember a király, mégis kialakult a fogalom új, demokratikus értelmezése (az ember nem születési előjogai, de cselekedetei és tehetsége révén lehet naggyá), s így az 1777-es Salon programja már: ismertté tenni a híres franciák képmásait. Tudós férfiaink (köztük Kazinczy) arcképcsarnoka sem más, mint az újfajta nagy emberek reprezentációja. Még nem pantenon. Ez utóbbihoz közelebb áll a Ferenczy István műhelyéből kikerült büsztök sora. Kazinczyén (1827) - összhangban a klasszicizmus ízlésével - Ferenczy a historizálás eszközével él: klasszikus római férfiportrék megidézésével, Kazinczy rómaiasításával modelljének az egykoriak elismert nagyságát kölcsönzi. A korban nemcsak az értékkel, de a maradandósággal is azonos értelmű a szobor s anyaga: a márvány. Ezen túlmenően - Kazinczy felfogásában is

4 - az Arisztotelésztől Winckelmannig idealizálónak tartott portrészobor épp ezért az idea, az eszme érzékítésére képes. E gondolatsort jól példázza Szász Károly Kazinczy Ferenc emlékezete c. dicsőítő versének a nyelvet márványhoz hasonlító fordulata (1859), Toldy Ferenc Futó pillantás Kazinczy Ferenc írói pályájára c. beszédének azt továbbszövő metaforája a kőből szobrot formáló költőről (1859), s elsősorban a Hébe 1825-ös rézmetszete, mely Kazinczy apoteózisának is felfogható. Ez még életében, írói működésének 50. évében egy talapzatra állított klasszicista büszttel jeleníti meg az így halhatatlannak minősített költőt egy eredendően halhatatlan géniusz társaságában. (Magyarország géniusza egyúttal Kazinczy tevékenységének, kultuszának nemzeti jelentőségére utal.) Kazinczy halála után „halhatatlanítása" több szálon folytatódott. Bajza és Toldy kiadásában megjelentek Eredeti munkái (1835, 1839), s gyűjtés indult Emlékszobrának, azaz a Ferenczy-büszt másolatának elkészíttetésére (Fáy András, Kölcsey szervezése, 1834).

5 Az emlékszobor-állítás gondolata azonban ekkor még korai lehetett, hiszen ilyen, portré jellegű köztéri szobrunk még nem volt. A Ferenczynél rendelt (1830) s 1831-ben elkészült Kisfaludy Károly emlékszobor felállítása is évtizedeket váratott magára, s a nem portrészerű emlékek állításának éppen Kazinczy által meghonosított - ókori és felvilágosodás-kori francia példákra vonatkozó gyakorlata is nehezen vert gyökeret. így az emlékszobor ügye félbemaradt. A 40-es évek elején pedig két elképzelés is született immár szabadtéri nemzeti panteon alapításáról.

6 Széchenyi és Mednyánszky Alajos képzeletbeli panteonjában Kazinczy is helyet kapott. E panteongondolat azonban még az 50-es években is jószerivel csak folyóiratrovatként létezett {Hazánk), habár lassan mégis csak kialakultak kisebb szoborcsarnokok (a Nemzeti Színház, a Nemzeti Múzeum előtt, az évtized végén). Megfogalmazódott a magyar panteon funkciója is, a megörökítésre kiválasztott személyiségnek megbecsülésében és halála után is „működtetésében". Mednyánszky, Széchenyi után Kossuth angol példára hivatkozva fejtette ki: az embernek „szüksége van, hogy a polgári erényt, s azt, mit az emberben nagynak nevezünk, szembesítve lássa maga előtt. Bírnunk kell