Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

I. Kultusz és múzeum - Kovács Ida: A fénykép mint dokumentum és/vagy ereklye

nek elnöke, szorgalmasan járt feleségével együtt a Nyugat-estekre. Ezzel csináltattam. Eddig negyvenkét írót fényképezett le."

15 A Nyugat munkatársairól és előadóművészeiről készült, eredeti aláírásokkal ellátott Rónai-fotókat 50 fillérért lehetett megvásárolni a szerkesztőségben - tudhatjuk meg a folyóirat egyik 193 l-es számából. A Nyugat Barátok Köre portrék szerte az országban mindenhová eljutottak. Fényképészeti, nem pedig nyomdai eljárással készültek, tehát jobb minőségűek voltak, mint korábban Székely Nyugat-sorozata; olyan sikert azonban mégsem arattak. Rónai felvételei, bár igazán kvalitásosak is akadnak közöttük, nem átütő erejűek, gyakran technikailag nem érik el a Székely Déry Tibor 1929-ben, Pécsy József Aladár-képek színvonalát. Móricz felvétele, PIM Művészeti tára bár túloz, jól látja ezt: „A képek nem jók. Nem jelentékenyek. Nem elég művésziek. Túlzás és erőszakosság. De nincs egy fényképész sem, aki jobbat csinálna."

16 A 10-es évek elejétől dolgozó Máté Olga, majd Pécsi József modern szemléletű, emlékezetes arcképfelvételeivel (Máté Olga festoies Kaffka Margit és Osvát Ernő portréi, Pécsi József Déry-portréja, stb.), André Kertész és Kálmán Kata portréival lassan lecseng az arcképfényképezés hőskora. Átadja népszerűségét a kor kialakulóban lévő új műfajainak: a zsánernek, a riportnak, szociófotónak. Kálmán Katát, a 30-as években kibontakozó - Gönci-Frühof Sándor, Haár Ferenc, Lengyel Lajos nyomdokain haladó - szociófotó egyik kiemelkedő képviselőjét Móricz Zsigmond szinte kollégának tekintette. Rokon volt számára a fényképész művészi szemlélete, szociális érzékenysége. Móricz, bár gyűjtött, s regényeihez gyakran használt ún. néprajzi vonatkozású fotókat, mégis meglepődhetett, hogy az általa megírt parasztok, béresek, napszámosok, sommáslányok arca - Kálmán Kata képein mennyire elevenné, milyen erőteljessé, tisztává, testközelivé, szinte sokkolóvá válik. Kálmán Kata 1937-ben napvilágot látott Tiborc című albumához már ő ír bevezetőt, egyszersmind letéve voksát a „fotódokumentálás" mellett. A kötet fogadtatása, - Bálint György, Veres Péter, Ortutay Gyula lelkes kritikái - a fényképezéssel szembeni új attitűd, új elvárás megjelenéséről is szólnak. - Immár a történeti, a dokumentatív érték, s ennek művészi interpretációja válik valóban elismerésre méltóvá. Az 1930-as évektől a technika gyors fejlődésének köszönhetően (gondoljunk a tekercsfilm megjelenésére) a fotózás lassan tömegmozgalommá