Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

I. Kultusz és múzeum - Kovács Ida: A fénykép mint dokumentum és/vagy ereklye

Boncza Berta Életem könyve című visszaemlékezéséből

4 tudjuk, hogy Adyt egy Székely Aladár által felvett fényképen látta először, s a fotó, melyet vékony aranykeretben svájci intézeti szobájának asztalán tartott, olyan hatással volt rá, hogy a költő versei és személye iránt is érdeklődni kezdett. Kötetében Csinszka így idézi a 16 éves korában Adynak írott kapcsolatkezdeményező levelet: „Kedves Ady Endre. Itt a francia Svájcban, egy lánypensionnatban ezen a szomorú őszi délutánon kezembe került a maga arcképe és erősen elszomorított. Bocsásson meg, de borzasztó elgondolnom, hogy maga, a ma talán egyetlen élő magyar zseni, ilyen fiatalon, ilyen betegen, ilyen kiélten néz a világba. Nem tudom, létezik-e, s ha létezik, jó-e Magához a Maga Léda asszonya, de kérve-kérem, vigyázzon Magára."

5 A fotó, amiről a szövegben szó van, a híres 1908-9 között készült könyöklős Ady-kép, melyet - e levél írásakor - 1911 végén Budapesten tucatjával lehetett vásárolni, hiszen a Székely Aladár műterem különféle méretekben ontotta azokat. Ez a kép került később a Nyugat levelezőlapok Ady-lapjára is. Ady számára fontos volt a fénykép. Jókaihoz hasonlóan ő is eszközként használta a fotográfiát: kultuszának kelléke lett. A tudatos önnépszerűsítésen és öntetszelgésen túl, egyszerűen kordivat is volt jól sikerült fényképek küldözgetése, cseréje átlagos polgári ill. művészi körökben. Ady különösen szívesen fényképeszkedett, dedikálta, látta el ajánló sorokkal képmásait, olyan természetességgel, mintha csak színész lett volna, aki a tehetségén túl a külleméből is él, s mint aki tudja, legkevesebb, ennyivel - egy-egy fényképpel - tartozik hódolóinak. Míg korábban Jókai szinte csak az „emlékül" és „baráti emlékül" rövidségű dedikációkra szorítkozott, Ady oldottabb, bőbeszédűbb, sokszor kifejezetten humoros ajánlásokat költött, olykor bökverseket ötlött ki. Pl. egy 1908-ban róla készült arcképre írta: „Majd meglátod holnap, / Milyen sokan voltak, / Elevenek, holtak / Kik érted bomoltak, / De csak tettek, toldták / Nem igazik voltak: / Majd meglátod holnap. Ady."

6 Vagy egy másikra: „Magyarország bűnben, / Mi pediglen Grünben / Szép kilókat hízván / Csöndesen kiáltjuk: / Éljen Tisza István. Bossányi bátyámnak és testvéremnek Ady Endre 1913. június."

7 Ady már első, Csinszkának küldött válaszlevelekor ügyel arra, hogy összegyűrődött régi fotója heAdy Endre Bölöni Györgynek dedikált képe, 1908. Székely Aladár felvétele, PIM Művészeti tára