Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

V. Elágazások - Kozák László: A médiakultusz

nyától, az írástól. Szókratész már reflektál a közvetettség világlátásra, és az írást, mint az emlékezetvesztés varázsszerét határozza meg. A kommunikáció értelem nélkülivé válik az írás közvetítettségével, hiszen a szöveg „megfordul mindenütt, eljut a műértőhöz éppúgy, mint azokhoz, akiknek semmi közük hozzá, és nem tudja megmondani kikhez kellene eljutnia, és kikhez nem"

9

. A közvetítettség istene Hermész, aki a görög mitológia történetének késői pontján születik meg, de aki már születése napján megzavarja az apollóni rendet. A sötét, halálos Apollón élet-halál kijelölő, a dolgoktól csak a szemlélődés által eltávolító kultuszát színezi Hermész - „tolmács", „közvetítő" - megjelenése, aki az emberek közötti közvetítés mellett az élők és a holtak közötti közvetítésre is megbízatást kap. A közvetítés Szókratész-említette értelmetlenné válásáról így tanúskodik a Hermész-mítosz: „Hermész jár a halandók közt meg az égilakók közt és a sötét éjben, bár keveset nyer rajta, folyton rászedi a halandó emberi népet."

10 Hermész a tolvajok, csalók, kereskedők istene is. Ez a közvetítés szempontjából a félreértés metaforája, amely kiiktathatatlan jellemzője a kommunikációnak. Latin neve, mercurius, már mindazokra a jellemzőkre rávilágít, amelyek a ma használatos fogalmainkat meghatározzák. „Merceurius neve ugyanis azt jelöli, aki mint közvetítő jár-kél (mercurius: médius currens), mert a nyelv mint közvetítő szerepel az emberek között. [...] Ugyanő a piacok ellenőre, mivel a nyelv közvetítő az eladók és vevők között"

11 Hermész istenségének negatív vonásai azonban nem mindig hagyományozódnak tovább. Már az Odüsszeiában Hermész mint Angelos, vagyis mint istenek hírnöke jelenik meg elsősorban. Innen már csak egy lépés a lisztraiak tévedése, akik Pál apostol gyógyítását látva így kiáltanak fel: „Istenek jöttek le hozzánk emberi alakban! Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő." (Ap. Csel. 14. 11-12.) A médiátor-szerep Jézus alakjában teljesedik ki, és ezt főleg a legkésőbbi evangélium erősíti meg. János evangéliumára nagy hatást gyakorolt a sztoikusok külső és belső beszéd elmélete (endiathetosz és prophorikosz logosz). Mivel a külső beszéd anyagi, így fölfogható, „Krisztus így lesz a belső beszéd tolmácsa, olyasféle hermeneusz, vagy kérüx, vagyis hírnök, mint a görög mitológiában Hermész"

12 Hermész ebből a szempontból Krisztus előképe, lélekvezetői megbízatása áttevődik Jézusra. János 14,6 szerint: „Én vagyok az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam". Jézus a médium személyiségének transzformációját már isteni és emberi lénye kettősségében magával hordozza, és áldozatával beteljesíti. A hívő ember részesévé válik ennek a történésnek. A médiák azon törekvése, hogy valódi közvetítőkké váljanak, azért is vallott kudarcot, mert a tömegkommunikációs média terébe belépni „részvétel nélküli részvétel"

13

. Orwel 1984-ének állandó visszacsatolása soha nem valósult meg, de ha megvalósult volna, akkor sem válik olyan részvétellé, ami a személyisé-