Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

V. Elágazások - Gerő András: A második parancsolat és a magyarok istene

1848/49 nemzeti szakralizálásának kisebb-nagyobb kört átfogó, politikai színezetű pozitív és negatív előjelű kultuszai. Széchenyi, Görgei éppúgy belekerült ebbe, mint Petőfi, kinek neve máig hatóan fold alatti kutatásra ösztönöz - miközben a tudott sírok sem zarándokhelyek. (Idekívánkozó megjegyzés: számomra érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy míg egyfelől a magyar kultúrában igen erős a személyekhez kötött kultusz, pontosabban szólva a személyek kultikus szerepe, addig másfelől szinte nem létezik ugyanezen személyek sírkultusza. Az okot nem tudom, de van egy sajátos eredmény, amely szervesen kötődik eddigi gondolatmenetemhez. Március 15e rituáléjában nem szerepel Kossuth Kerepesi úti sírjának megkoszorúzása - noha itt van, Pesten -, ámde elengedhetetlen a „faragott képmás", a kreált szimbólum, a Kossuth-szobor előtti tisztelgés. Tehát ha választani lehet a személy „fizikai valósága" és az imágó között, akkor az utóbbi lesz a nyertes. Ez viszont arról tanúskodik, hogy kulturálisan erősebb normának bizonyul a a szakralizáit képzet, mint a tényleges, a fizikailag is valóságos. Egyébként még azt is érdemes megjegyezni, hogy például Kossuth esetében olyan mauzóleumot építettek, amely köré szervezhető tömeg. De mindegy, hogy van-e mauzóleum Pesten, avagy eldugottabb sír Döblingben, avagy dóm Kassán - zarándoklat nem létezik.) Tovább is lehetne sorolni a kisebb-nagyobb kultuszokat, és bőven lehetne szólani a jórészt az első világháború után össznemzeti-állami rangra emelt Szent István-mitológiáról. A számbavétel munkája önmagában is túlmutatna az adott kereteken, így most csak egy mozzanatot szándékozom kiemelni: azt, amely változó személyeivel leginkább reprezentálja a magyar nagyság és dicsőség Istennel átlényegített kultikus tartalmát. Természetesen a millenniumi emlékműről van szó. S számunkra most nem is az a fontos, hogy a Szent Istvántól Ferenc Józsefig tartó ív túlvége Kossuth Lajosra módosult. Lényegesebb az, amin az idők során emberfia nem változtatott: az emlékmű s így a magyar történelem egészét Gábriel arkangyal uralja, kezében tartva a szent koronát. Tudjuk, hogy a hagyományos értelmezés szerint azért került az oszlop tetejére, a honfoglaló vezérek fölé, mert a legenda úgy tudja, hogy István álmában megjelent, s a kereszténység felvételére biztatta Géza fiát. Szempontunkból azonban Gábrielnek más értelme is van: ebben a szimbólumban ő jelent kapcsolaí'dvöíkt Clevelandljo'l. A clevelandi Kossuth-szobor, 1904. képeslap