Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Takács Olga: Gyóni Géza kultusza szülőföldjén a hatvanas-hetvenes években

ték ezt azzal a kellemesen borzongató tudattal, hogy kicsit tilalmas, nem egészen szabályos ez az egész, hiszen a tankönyvekbe például nem kerülhet be ez az innen indult híres, számukra kedves költő. Tehát icipici ellenzékiség is járulhatott a lokálpatriotizmushoz, a tettvágyhoz, a spontán ünnepségszervezéshez. A történethez - amely bizonyára nem egyedi eset az országban epilógusként azt kell hozzáfűznöm, hogy a nagyszabású 1984-es ünnepségek után hirtelen mindennek vége szakadt. Eltünedeztek a Gyóni Géza Emlékszoba tárgyai, a kiállítást meg kellett szüntetni, a szép kúriából múzeum helyett gyermekkönyvtár lett. A Járási Könyvtár helytörténeti anyaga zömében eltűnt, mára hiányos, nem használható, széthordták, megrongálták. A Gyóni Géza Művelődési Házat egy kisüzem vette meg. Nincsenek már szavalóversenyek, emlékestek, előadások, széthullott a Gyóni Géza Baráti Társaság, s a sírokat, ahol Gyóni Géza édesapja és rokonai nyugszanak, ismét felverte a gaz. A család elhanyagolt sírja a gyóni temetőben, 1994.