Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

I. Kultusz és múzeum - Praznovszky Mihály: Az irodalmi emlékhely mint a kultusz egyik intézménye vagy szentélye

tartalom transzcendens igazolására".

10 A válasz Petőfi esetében egészen különlegesen hangzik Jókaitól Pékár Gyulán és Révai Józsefen át Aczél Györgyig.

11 Jókai, Teleki Sándor, Liszt Ferenc, Szász Károly, s Petőfi naponta gyarapodó „baráti köre" vonult ide. Rónay István 1872-ben zarándokolt el a Petőfi házhoz és a Fővárosi Lapokban megjelent cikkében ezt írta: „Alig voltam valaha életemben meghatva úgy, mint e szerény kis ház látásakor." E nemzeti lelkiismeretfurdalás s az abból is táplálkozó vagy egy részeként is jelenlévő kultusz-szervező tevékeny- Az utcai szoba ség azt eredményezte, hogy 1878ban az írók és művészek társasága megvásárolta a házat és 1880. október 17-én ünnepélyesen fel is avatta. Mint minden új templom megszentelésén, itt is elhangzott a nemzeti főpap szentbeszéde, ezúttal Jókaié, aki a ház küszöb-szószékéről így szól a hívekhez-hívőkhöz: „Áldás legyen rajtad, emlékezetes hajlék! Légy megtelve a dicső szellemével örökké! Isten keze takarjon be minden vétek elől, s vezessen küszöbödre minden boldogságot. Petőfi szülőhajléka alatt múló szava legyen a fájdalomnak, tartós az örömnek, futó vendég legyen benne a baj, rendes szálló az áldás..."

13 A szertartásrend e fontos elemét megerősíti az a gondolat is, amelyet 1890-ben így fogalmaztak meg, midőn a kiskőrösiek mint a kultusz helyi pap-jelöltjei átvették a házat: „[...] az emlékezetes hely örök időkre a maga eredeti formájában fennmaradjon és az utókorban élő nemzedék kegyeletének tárgyául szolgálhasson..."

14 A templom, s nem múzeum mivoltot évtizedekig erősítette a ház berendezése. Csak az első szoba volt látogatható, a többiben a gondnok lakott. Ebben az első szobában állt az oltár: két ablak között egy asztal; az asztal fölött a falon Benczúr Petőfi portréja, mint oltárkép; az asztalon a vendégkönyv, mint biblia, a falakon a koszorúk mint áldozati ajándékok. Különböző szakrális emlék-maradványok, archaikus elemek keverednek itt egyetlen célt szolgálva: a Petőfi-isten hitnek, a csodajelenségnek feltétel nélküli tiszteletét és áhítatát. Időben a szokásrend másik eleme következett, azaz az ereklyék gyűjtése és bemutatása. A tárgyegyüttes napjainkra megtölti a teljes épületet, amely most már formájában, elrendezésében valóban múzeum, de hangulatában semmit nem változott. Az ereklyék maguk is figyelmesen tanulmányozandók, mert tanúi lehetünk annak, hogy az eredeti tárgyat helyettesítő másolat, vagy „nemazdeilyenlehetett" megoldás előbb-utóbb szent áhítatot vált ki a látogatóból, így van ez kivétel nélkül minden emlékházban, hiszen íróink tárgyi tulaj-