Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Takács Olga: Gyóni Géza kultusza szülőföldjén a hatvanas-hetvenes években

vei, otthonosan mozgott az úri kaszinóban, a grófi kastélyokban és a szerkesztőségekben egyaránt. A századelő fellendülő sajtója iránti rendkívüli érdeklődése, vonzódása következtében sok-sok lap munkatársa, szerkesztője volt. Két helyi lapot is szerkesztett: az Alsódabas és Vidéke címút és a Dabas és Vidékét. (Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy Dabason helyi újság kiadására több mint hét évtized után, 1990-ben került sor Táj-Szó címmel.) A személye iránti érdeklődést fokozta fiatalkori öngyilkossági kísérlete, nagyszámú szerelme, a halála után előkerült hatalmas mennyiségű szerelmes levél, vers. Nem mellékes szempont kivételesen jó megjelenése, vonzó külseje sem. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb kultuszképző tényező a háborúban való kényszerű, bár eleinte örömmel vállalt részvétele, majd a szenvedések, a fogság kálváriája, s a rendkívüli körülmények közötti, távoli halála volt. Ez a tragikus, harminchárom évesen, tébolyultan, Szibériában bevégzett költősors mindenkiben részvétet és együttérzést ébresztett már akkor, 1917-ben is, és azóta is. Hosszan sorolhatnám még a kultuszképződéshez kiváló alapot biztosító mozzanatokat, történeteket: az irodalomtörténetileg érdekes Ady-Gyónipert, az orosz forradalom iránti szimpátiáját kifejező versei miatt ellene támadó ellenszenvet, elutasítást; egyes híres és hírhedt versei keletkezését és utóéletét; versei kiadástörténetének izgalmas fordulatait. A népszerűség fokozásához sajátos módon hozzájárultak a Karinthy-paródiák is. Alsó-dabasi barátok között