Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

I. Kultusz és múzeum - Praznovszky Mihály: Az irodalmi emlékhely mint a kultusz egyik intézménye vagy szentélye

gyűjtés alapján „dór stílusú mauzóleumot építettek." Ettől az évtől kezdve feltűnik a szertartásrend másik eleme, az évfordulók megünneplése, azaz Kazinczy születésnapján megjelennek a pataki diákok, majd az irodalmi társaságok tagjai s megkoszorúzzák a költő sírját. A koszorúzás után néhány nappal a koszorúkat beviszik a mauzóleumba s elhelyezik azokat. Ekkor még semmi más nincs az épületben, csak a megfonnyadt virágcsokrok tömege! Nyilvánvaló itt a szakrális hely jellege, megerősítve az épület hangsúlyozta hagyományrendszerrel: annak formájával, építőanyagával, a tetőablakkal, amelyen csóvaszerűen zuhan be a fény sugara a fellegek közül. Később tovább erősödik ez a jelleg, amikor beépítik a két könyvesszekrényt tele liturgikus iratokkal, azaz Kazinczy műveivel, megjelennek e házi oltáron a márvány isten szobrok, azaz csak egy isten szobrai - a költőé. 1870-től megindul a kegytárgyak, azaz Kazinczy ereklyéinek gyűjtése: ide kerül hajfürtje, tükre, tányérjai - ezek együtt mind a Kazinczy Emlékmúzeum, Széphalom A Kazinczy-mauzóleum „oltára"