Kalla Zsuzsa szerk.: Tények és legendák, tárgyak és ereklyék (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 1. Budapest, 1994)

III. Esettanulmányok: XX század - Tverdota György: A nekro-logika (József Attila halotti búcsúztatói)

nem is találtak a családtagok, a katolikus pap pedig megtagadta a felekezet szertartásai szerinti temetést. Fülöp Mihály azonban, mint ez beszédéből is kiderült, nem kívánt az öngyilkossal szemben semmilyen restrikciót alkalmazni: „Én készséggel vállaltam a temetési szertartás elvégzését, mondván, ő is ember volt, mint mi, tehát ennyivel tartozunk egymásnak. [...] sorban, amint következnek a sírok, úgy tessék ásatni, mert nálunk ref.-nál a legtöbb helyen az a szokás, hogy a temetőben is rend van. Ott mindnyájan egyformák vagyunk."

3 Fülöp Mihály elhatározását elismerőleg nyugtázhatjuk, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Horváth Béla katolikus költő, József Attila környezetének egyik tagja, még évekkel később is szükségesnek találta a költő elmeállapotára hivatkozni, hogy mentséget leljen a bűnös tettre: „Amikor például nyilvánvaló, hogy az öngyilkos csakis elmezavarában követhette el tettét [...], az Egyház megadja az engedélyt arra, hogy a pap csorbítatlanul végezze el a temetési szertartást. Ez nem lett volna vitás József Attila esetében..."

4 Azzal viszont, amit a lelkész beszédében elmondott, kiváltotta a gyászoló hozzátartozók és a baráti kör megütközését. Németh Andor fentebb idézett tudósításának egy másik részletében erről így ír: a pap „kimért búcsúztatójában csak a meghasonlottról beszél, aki bűnös elbizakodottságában ítélkezett önmaga felett..." Fülöp Mihály utólag azzal magyarázta egyoldalúságát, hogy József Jolán nem világosította fol őt előzőleg a halott kilétéről: „mikor kérdeztem, ki volt ez a József Attila? Azt felelte, hogy ,magánzó'. Ebből azt következtettem, hogy megunta a jólétet." Mivel tehát nem tudott sem betegségéről, sem élete során elszenvedett nélkülözéseiről, sérelmeiről, a végzetes tettet így motiválta: „titkos féreg rágódott az ő élete fáján".

5 Azt sem tudta, sem ő, sem hívei, hogy - Németh Andor szavaival - ki volt „a falujukba tévedt idegen"? „egy szóval sem említi azokat a szívszorongatóan szép verseket, amikben a fiatal halott szépséggé bűvölte keserűségeit és szorongásait."

6 Fülöp Mihály, mintha csak Németh Andor szemrehányására válaszolna, így érvel: „Mondom, nem tudtam, ki volt József Attila, csak temetés után mutatott egy verses füzetet a testvére, hogy O volt az. Mondtam neki, hogy miért nem mondta ezt, mikor odaát volt nálam: miért nem hagyta ott ezt a füzetet?"

7 A református pap magyarázatainak hitelét semmi okunk kétségbe vonni. De tájékozatlansága teljességgel törvényszerű volt. Az a személy, aki 1937. december 3-án az állomás sínjén öngyilkosságot követett el, egy, a faluba tévedt idegen volt. Fülöp tiszteletes egy ismeretlen, jelentéktelen, sajnálatra méltó fiatalembert búcsúztatott el. A füzet átlapozása, még ha ez a Nagyon fáj lett volna is, igen nagy valószínűséggel csak árnyalta volna a temetési prédikáció eredendő mondanivalóját. Ez ugyanis egyfelől a halálban való egyenlőség képletén nyugszik, („Ott mindnyájan egyformák vagyunk."), másfelől pedig az öngyilkos tettet végrehajtó egyént az ítélkező istennel szembesíti: „Sötét hangokba, szigorú szavakba öltöztessem-e gondolataimat, midőn egy felvilágosult keresztyén, gyilkos szándékkal, átkos kezekkel maga végzi ki magát? [...1 Mi emléket, mi gondolatot csatoljunk e végpillanatban annak nevéhez; az erkölcsi kötelességek melyikét illesszük arra; melyik jó cselekedetét idézzük fel koporsója körül annak, aki megsértette a legnagyobb parancsot: ,Ne ölj!' Aki eltaszította ma-